A világok közöttünk
Néha a Zohár nyelvezete furcsának tűnik, de igazából a mögötte álló történet nagyon egyszerű. Létezik a „felebarátom” és „én magam”. Létezik egy távolság közöttünk, mely 5 részre oszlik. A legtávolabbi rész érékelődik úgy, mint „ez a világ”. Amennyiben és teljesen összekapcsolódom felebarátommal, és teljes egységet érek el vele, akkor én a „Végtelen Világot” érzékelem.
Az én a felebarátomhoz való közeledésem 5 lépcsőben történik meg: én felemelkedem az Asszija, Yetzira, Beria, Acilut és Adam Kadmon világain keresztül. Az 5 világ 25 szinttel adja meg egymáshoz való közeledésünk 125 lépcsőjét. A folyamat megkezdése előtt, amikor még mindig ebben a világban létezem, teljesen meg kell azt értsem, hogy én teljesen el vagyok szakadva felebarátomtól (azaz a gonosz felismerésének meg kell történnie).
Én magamat és a körülöttem levő világot a magam és felebarátom közötti kapcsolaton belül érzékelem. A Zohár kizárólag arról beszél mi is történik közöttünk: a kövületi, növényi és állati, valamint a beszélő szintjei a természetnek melyekről a Zohár beszél, valójában az én vágyaimat jelképezik a kövületi, növényi, állati és beszélő szinteken a felebarátomhoz viszonyítva (azaz más lelkekhez viszonyítva)
A teljes Tóra csak arról beszél hogyan építhetek kapcsolatot magam és felebarátom között. Ez az amit a „korrekció módszerének” nevezünk.
A Tóra a szövegben elrejtett Fény, és és azt abban a mértékben tudom magamra vonni, amekkora mértékben és egységre lépek a többiekkel. Abban a pillanatban hogy másokhoz kapcsolódom azonnal felfedezem a Felső Világot ezen a kapcsolaton belül, és a spiritualitásban létezem a kapcsolat mértékének függvényében.
hzs
