A Teremtés egyszerű sémája
A valóságban az összes világ a személy „felebarátjában” létezik. A „felebarát” (vagy csoport) nem más mint Malchut de Ein Sof (a Végtelen Világ Malchut-ja). Én azon kívül létezem.
Először a földi, korporeális megszerzés iránti vágy kifejlődik bennem számtalan generáción keresztül. Utána a mi időnkben (lelkünk jelenlegi inkarnációjában) egy „pont”, egy spirituális vágy kezd el kifejlődni bennem. Amikor én kísérleteket teszek hogy közelebb kerüljek a csoporthoz, elkezdem érezni alaptermészetemet mint önzőséget, és gonoszt, azaz tudatára ébredek saját gonosz hajlamomnak.
Amikor én a csoporton belül Kabbalát tanulok, akkor amekkora mértékben én felismerem önzőségemet, mint valódi gonoszt, elkezdek korrekciót követelni a Reformáló Fény által, mely engem hasonlóvá tesz a Teremtővel. Mindez akkor történik meg, amikor én még mindig nem kapcsolódtam össze a másikkal (a „felebaráttal”).
Amikor elérkezem ahhoz a döntéshez hogy nekem kötelességem elérni a másikkal való kapcsolatot, az olyan, mintha a csoporttal kapcsolatba kerültem volna kívülről. És akkor én elkezdek a csoporthoz kapcsolódni, abba „belépni” a Reformáló Fény (Ohr Makif, Körbevevő Fény) segítségével, mely rám ragyog belülről, a Malchut de Ein Sof központjából.
Mindezek a szintjei a csoporttal való kapcsolatomnak, és a közöttünk levő kapcsolat mértéke adja meg az 5 spirituális világ: Asszija (A), Yetzira (Y), Beria (B), Acilut (A) és Adam Kadmon (AK) 125 szintjét. Amikor a kapcsolatom a „másikkal” valóban közelivé, és törhetetlenné vált azáltal, hogy én ennek a „másiknak” a „közepébe” kerültem azáltal, hogy összeolvadtam vele, ez az állapot számít a „Végtelenség Világának”.
hzs
