Az első és második korlátozás
Kérdés:
Hogyan érzi az ember az átmenetet a Második korlátozásból (Tzimtzum Bet) az Első korlátozásba Tzimtzum Aleph)?
Válaszom:
Arra szoktunk gondolni, hogy a Második korlátozás a három vonalban történő munkája miatt, bonyolultabb. Mindazonáltal a Második korlátozás állapotában kristálytiszta, hogy az ember mily mértékig képes vagy nem képes használni a vágyat. És mennyire kell az embernek kinulláznia magát.
Kontrasztként, az Első Korlátozás becsapósan egyszerűbbnek tűnik. Ez látszólag csak a vágyat tartalmazza, a Fényt, az ernyőt, azaz engem és a Teremtőt, ahol én a vendég vagyok és ő a vendéglátó. De ez csak akkor érvényes, ha az ember fölülről lefele jön, és megvan az ereje. Ez hasonló ahhoz a helyzethez, amikor rengeteg pénzed(erő) van, az étterembe mész, és úgy rendelsz, hogy nem nézed az árat. Ezt hívjuk Első Korlátozásnak.
Mindazonáltal nem vagyunk még ebben a korrigált állapotban. A vágyaink nincsenek kijavítva addig a mértékig, ahol minden le van fektetve fölöttünk. A Második korlátozás feltétele alatt, állandóan mérlegeljük, hogy mennyit tegyünk, mit tegyünk, és miért. Ez hasonló ahhoz, amikor bemegyünk a szupermarketbe 20 dollárral a zsebünkben, és élelmiszert kell vennünk, hogy megetessük a családunkat. Szóval körbemegyünk, ellenőrizzük az árakat, és kiértékeljük, hogy mire van leginkább szükségünk.
Ez az, ahogy működünk a korrekciós úton, alulról felfelé. Nincs meg az erőnk, és üdvözlünk minden alkalmat, hogy az adakozás felé mozduljunk. Ily módon fokozatosan kiterjesztjük az adakozás erejét.
