Az árvút nem a gyengéknek van
A mi világunkban, az emberiség fokozatosan előehalad az animéális állati szintről az “emberi” ád-ámi (jó-Ádóhoz hasonló) szintre. Tehát a létfenntartás, a nemiség, a család, a vagyon, a hírnév és a tudás fölött felébred a lelkiség vágya, az élet Célja és Forrása elérése, mely a közös lélekben ébred fel, a társak között.
Ez a vágy szinteken ébred, lépcsőfokokon, több részben : Ros (fej), Toch (törzs), Szof (vég), a három vonalban, HBD (Hochma, Bina, Da’at),HGT (Heszed, Gevura, Tifferet), NHY (Necah, Hod, Yeszod), 10 Szefirot-ban, GE (Galgalta és Eynaim), AHP (Azen, Hotem, Peh- Fül Orr Száj), stb. Persze nem minden rész azonos. Vannak különbségek a kapoló akarat vastagsága szerint – Aviut :Sores- gyökér (0), Alef (1), Bet (2), Gimel (3), and Dalet (4). Vannak különbségek, hogyan működnek a kapoló akaratban: szűrővel, anélkül, törés előtt vagy utána.
A törés után a vágyak leestek az ádás szintről a kapolás szintre, elkeveredtek, és fokozatosan ébrednek fel a könnyebb vágyak felől a nehéz vágyakra. A lelkek egészen kicsi kapni-akarással elkezdtek felébredni már Babilonban.
Aztán először a tömegek ébredése történt; akik észrevették, hogy a lelkiség vágya felébred bennük, azok magukat Jasar Kel-nek Egyenes-Fel-nek (Izrael) hívták. /Ahogy a “zsidó” szó a jó-adóra rímel héber eredetiben.- a ford./Ábrahám szervezte meg az első ilyen csoportot. Megtanította nekik az együttérzést, az ő tulajdonságát, a Heszedet.
De a vágyaik gyengék, s ezért a javító eszköz, a Tóra a felső javító fény levonzása, nem volt még szükséges. A saját harcaik lehúzták a Javító Fényt, anélkül, hogy kellett volna a mi kapcsolat-rendszerünket használniuk, amit “Torá”-nak hívnak.
Világos, hogy minden javítás csak a Fény által történik, de az ősatyák gyenge vastagsága (Aviut) a babiloni és egyiptomi korszakban megengedte a természetes önjavítást. De “Egyiptom” (Szűkség) után, nőtt az egójuk, a kapni-akarásuk, és akkora gyűlölet választotta el őket egymástól, mint a Szinái hegy. Gyűlölték egymást, de elérték már ennek rossz voltának felismerését és gyűlölték a száműzetést a lelkiségből, és hajlandóak voltak kiszabadulni.
A kulcs a vágy nagysága az egó feltárása. Az egót, mely az egyiptomi szabaduláskor feltárult ellensúlyozta a lelkek egységre lépése a “hatszázezres” társulás. Csak amikor hajlandóak voltak így egyesülni, elfogadva az Árvut-at, a kölcsönös felelősséget, akkor hozta vissza a Fény őket a forráshoz, a Terem Tőhöz ennek feltárásával. Ezt hívják a Tóra-kapásnak.
