Az összhangra összhanggal reagálni
Van a megszerzésre irányuló vágy, és ebben van Reshimot (spiritális emlék, gén). Az előző Reshimot elmerült a Felső Fény alkotta óceánban. A Fény úgy is meghatározható, mint egy rögzített érték (A vörös nyíl az alsó ábrában), ahol a vágyak és a Reshimot a változások tárgyai.
Lényegében nem lényeges a számomra, hogy pontosan milyen módon, és mértékben terjed ki a változásuk. Nem látom a teljes folyamatot egyébként sem, és nem ismerem a lelkek közös fejlődési rendszerének sorrendjét sem, amelynek én csak egy része vagyok. A fő problémám, a saját reakcióm, a Felső kormányzás összhangjára, amely a nehézségeken át a célra irányít engem, és összhangba hozza a saját hozzáállásomat ezzel a Felső összhanggal.
Ebben az esetben, én és a Teremtő, össze vagyunk tapadva. Felismerem, hogy a Teremtő jó, Aki jót cselekszik, és támogatom ezt a hozzáállást önmagamban, a számos változás ellenére, mintha csak egy viharba került csónakban lennék. Mindezek felett ez előjön bennem, és tanulmányozni kezdem a Teremtő kormányzását. Minden belső és külső paramétert megcserél a világomban, amikor én megmutatom hajthatatlan sóvárgásomat iránta, és ezzel párhuzamosan, a következetes jóságot élem meg, az összetapadást, hogy „ne veszítsem el a kegyelembe vetett hitemet akkor sem, ha pallos lóg a fejem felett”.
Így megtapasztalom az Ő természetét magamon. A Reshimot kibontakozik bennem, és vezet a spirituális létrán való haladásban, amely a Végtelen Világból ereszkedett alá. Minden egyes Reshimo felett, minden új létrafokon, egyesülök a Teremtővel újra és újra. Sőt, fel kell emelkednem minden új lépéssel, éreznem kell a teljességet, és még ha csak belső módon is, de élveznem azt, és talán átemelem ezt, egy üres, szenvedő vágyba, vagy egy mennyei ízekkel kitöltöttbe.
Az érzéseimtől függetlenül, legyen az szenvedés vagy pusztítás, kitöltés vagy élvezet, tejesen ezek fölé kerülök, mert feloldódók az adakozásban. Önmagamon belül, van gyűlölködés és vannak törvényszegések, de ezek felett, az adakozásba emelkedek. Nem a vágyaimra összpontosítok. Hagyom őket, hogy üresek maradjanak; legyenek tisztátalansággal kitöltve, vagy ellenkezőleg, a Felső Fény töltse ki őket, én folyamatosan kizárólag arra koncentrálok, hogy milyen módon, és hogyan kerüljek mindezek fölé, és építsem ki a következetes hozzáállásomat annak az irányába, Aki mindezt Adja.
Ez az, amit az egész munkánk átfog: folyamatosan törekedni és Felé fordulni, mindazon dolgok felett, amik bennünk találhatóak. Értékelem azokat a vágyaimat, amelyekben a Reshimot kibontakoznak, mivel ezek nélkül, nem lennék képes megformálni a kapcsolatomat, és az egyesülésemet a Teremtővel. Azonban a munka maga, ezek felett zajlik, ahol építem a középső vonalat és a szűrőt.
kn
