Egoizmus és kölcsönös biztosíték (árvut)
A természete szerint az egoizmus nem érzi magát jutalmazva, ha valamit föláldoz mások érdekében. Képtelenek vagyunk elképzelni, hogy így cselekedve jól érezhetjük magunkat. Azt el tudom képzelni, hogy majd jól érzem magam a kölcsönös biztosítéktól, de nem értjük, miért kéne lenullázni magunkat mások előtt.
Ezt a hibát követték el a kommunisták: a kölcsönös biztosíték (árvut) elvét akarták használni, de a teremtő nélkül, amely az egységet és a biztosítékot elhelyező erő. Mindenki maga fölé emelkedik, s elveszíti az egoizmust, lenullázza magát, s persze elvész (a teremtő nélkül) az energia, hogy dolgozzunk. .
Tehát az egységhez és a felmenethez kezdettől magunkhoz kell kötni a teremtő erejét. Mert rajta kívül senki nem fog társulást kialakítani, mer a társ-kapcsolat az egoizmus fölött jelenik meg.
A teremtő teremtette az általa alkalmazott törvényeket. Csak azon az alapon tudunk tenni valamit, hogy ő a harmadik résztvevő s ő dönti el minden tett eredményét, mert jelen van bennük. Az eredmény mindig őt igazolja, s te mindig lenullázod magad előtte. És akkor a harmadik elem, amire általában nem is gondolsz, elfoglalja a középső helyet: ő az első, az utolsó, és a meghatározó..
E ponton a célom megváltozik: vágyom erre a társra és minden meg akarok tenni érte. A rendszer érte van; én is Érte vagyok; a Társ is Érte van. Így emelkedünk föl a teljes adás szintjére, mivel a teremtő azonos az adás képességével, amelyet magunk közt elérünk.
kgy
