Valóságunk két ablaka
Kérdés:
Hogyan érjük el a megfelelő kapcsolatot, hogy a Fény feltáruljon közöttünk?
Válasz:
Képzeld el, hogy két ablak van előttünk, mint egy számítógép képernyőjén. Az egyikben egy olyan rendszert látunk, ahol tökéletes kapcsolatban vagyunk egymással. „A végtelen világának” hívják. A másik ablakban a most előttünk álló rendszert látjuk, ahol a szeretet helyett a gyűlölet uralkodik. Ezt a rendszert „e világnak” hívják.
Ez két különböző rendszer. A Végtelen Világa él és létezik; a valóság első (Aleph) és harmadik (Gimel) állapotának nevezik. Ez az egyetlen állapot, amelyet a Teremtő a (Természet) teremtett, és amelyben Ő létezik.
Az összes többi állapot, a Végtelen Világától a mi világunkig, a közöttünk lévő 125 fokos kapcsolat (125 állapot) arra szolgál, hogy fokozatosan emelkedjünk. A Végtelen kivételével minden állapotot „világnak” neveznek, ami elrejtőzést, elrejtőzést jelent. Ugyanazt a Végtelen Világot, de egy rejtettebbet, homályosabbat és nem teljesen felismerhetőt Atzilut világának neveznek. Még ködösebb a Beria világa és így tovább.
Minden világ minden részében és részletében hasonlít a felette és alatta lévő világhoz. Az egyetlen különbség a benne lévő Fény kinyilatkoztatásának foka. Minél kevesebb a fény, annál sötétebb. Hasonló ez ahhoz, amikor nappal jól látjuk a dolgokat, és minden tiszta, de éjszaka sötét van, mégis alig van különbség a sötétség és a fény között.
Más szóval, ugyanabban az állapotban létezünk, amelyet a „Végtelenség Világaként” emlegetnek, és csak a 125 fokos elrejtés akadályozza meg előlünk. És mivel a rejtettség olyan nagy az utolsó fokon, ahol a mi világunkban létezünk, teljesen elkülönültnek számítunk a spiritualitástól. A legcsekélyebb érzésünk sincs, hogy állapotok és fokozatok lennének köztünk és a Végtelen Világa között, mintha mi csak itt léteznénk, és nincs más.
Ebben a világban létezünk, a mi „ablakunkban” a „képernyőnkön”, de van egy másik „ablak” ugyanazon a „képernyőn”, a Végtelen Világa. Emiatt, amikor megpróbálunk megfelelően bánni egymással, mint a Végtelen Világában, mintha már ott lennénk (bár még nem vagyunk rá képesek), ezzel a Végtelen Világához tesszük magunkat hasonlóvá, mintha el akarnánk érni azt.
Amikor arra törekszünk, mint a felnőttekké válni vágyó csecsemők, a Környező Fényt (Ohr Makif) idézzük meg ugyanabból a Végtelen Világból. Ez a Fény az a Fény, amely megreformál, és közelebb visz minket a Végtelen Világához.
Ugyanaz az elv működik mindenhol: Amikor egy energiaforrás elérésére törekszem, nagy hatást váltok ki azáltal, hogy közel akarok jutni hozzá. Ezek itt precíz fizikatörvények működnek, nincs itt semmi képzeletbeli vagy misztikus.
[25290]
A Napi Kabbala lecke 2. részéből 2010.10.29., A Zohár
Forrás: https://laitman.com/2010/11/two-windows-of-our-reality/
