Valós és nem valós szabadság
Nekünk egyetlen szabad cselekedetünk van ebben a világban életünkben, és minden más teljesen megállíthatatlanul történik meg, a Fenti utasításoknak megfelelően. De nem könnyű megtalálni ezt a szabadságot mely meg lett hagyva nekünk, mivel mi szigorúan Felülről vagyunk irányítva a fájdalom és élvezet alapelve alapján, ezernyi kötelékkel megkötözve melyek irányítják vágyainkat, gondolatainkat, testünket, szavainkat és cselekedeteinket.
Mi szótfogadó bábuk vagyunk, melyeket zsinóron rtángatnak Felülről. Mi teljesen természetünk rabszolgái vagyunk, attól a pillanattól kezdve, hogy az embrió elkezd kifejlődni anyja anyaméhében, addig a korig, amikor mi már azt hisszük, hogy mi végre képesek vagyunk függetlenül élni, és cselekedni.
Az embert a Természet erői irányítják, és ha minden a Természettből adódik, akkor hogy lenne képes valami új megjelenni bennünk? Ennél fogva semmilyen szabad akarat nincsen ebben a világban. A személy mindig azt választja ami neki a legnagyobb élvezetet okozza, és elmenekül a szenvedéstől, mint bármilyen más teremtmény, legyen az növényi vagy állati.
A mi elképzelt szabadságunk ellenére, melyet az ember kezdetben megkapott (mivel mi azt hisszük, hogy bármit megtehetünk amit csak akarunk!), az ennek ellenére csak illúzió. A valódi szabadság abból adódik, hogy kilépünk, és felül emelkedünk természetünkön, amely az önzőség fölé való emelkedést, abból való kilépést jelent..
Írva van a Tórában, hogy ez a “halál angyalától való megszabadulás”. Senki nem hagyhat figyelmen kívül ilyen szavakat! A haláltól való szabadság nem jelenti azt, hogy a mi állati testünk mindörökké életben marad, hogy végtelenül lebegjünk korporeális életünkben fájdalmaktól telve, és minimális élvezeteken tengődve.
A halál angyalától való szabadság kicseréli ezt az életet a tökéletes és legkényelmesebb létezéssel, mely örökkévaló, és teljes! És mindezt elérhetjük azzal, amit úgy nevezünk, hogy a “szabad akarat, választás”.
Ilyen szabadság valóban csalogatóvá válik, és vágyottá, mivel a megszokott életben mi igazából nem igazából vágyunk szabadságra, és akkor vagyunk a legelégedettebbek amikor életünk olyan stabil, mint a pontosan beállított óra: otthon, család és munka. Minnél kevesebb szabadság, annál kevesebb fejfájás, aggodalom. De ha mi képesek vagyunk örökkévaló életetet és tökéletességet elérni, azáltal, hogy megszabadulunk a halál angyalától, mi lehet annál jobb?
Sőt mi több szükségszerű annak megértése, hogy a halál angyala az a mi saját önzőségünk, mely sírunkat megássa. Az adja nekünk azt a szörnyű érzést, hogy lehetetlen kielégültté válni, és hogy az élet az korlátozott, és átmeneti.
A halál angyalától való megszabadulás az adakozás tulajdonságának megszerzését jelképezi, annak végtelen beteljesülését, és a bekapcsolódást az élet végtelen folyamába. Ennek tudatában próbáljuk meg tisztázni a Kabbalisták tanácsait: hogyan vagyunk képesek ilyen szabadságot elérni?
hzs
