Egy kettős valóság
Küldés:
Ha nekünk a csoportot, kizárólag egy belső, korrigált állapotban kell látnunk, hogyan fog ez különbözni a világ többi részétől, amelyek szintén csak látszólag korrigálatlanok.
Válasz:
Nincs különbség a belső lényeget tekintve. De amikor valaki a csoportra tekint, ezzel nem képes segíteni, azonban felismeri, hogy a csoport tagjainak törekvését a spiritualitás külső megjelenítésére, azzal, hogy minden nap a leckére eljönnek. ez azt jelenti, hogy törekszenek a spiritualitás elérésére, de még ez nem sikerült.
Az embernek van egy külső szűrője, ahol láthatja, hogyan vágyódnak az adakozásra, miközben jelenleg az egoisztikus rendszerben maradnak, amely mindent a a saját nagyszerűségére akar felhasználni. Azonban, ők már tudják, némileg megértették és megérezték, hogy van egy esély a különböző hozzáállás elérésére a világban: lecserélni az állandó fogyasztást adakozásra.
Felismerik, hogy két különböző formája van a kozmoszban az élet megtapasztalásának:
Egy olyan élet, ahol ösztönösen megpróbálok mindent felzabálni, mert ezen a módon valónak születtem, amely a „gonosz hajlamon” alapul, amellyel megszülettünk.
Van egy másik lehetséges hozzáállás az élethez: adakozás, az önmagunkon való túllépés, amikor az ÉN önmagában nem létezik, csak másokon belül. Ez a második megközelítés az, amit el akarunk érni.
Kiderül, hogy nekünk már két megközelítésünk van. Mindenki az első elvnek megfelelően élt eddig, mindent magunk akarunk a saját hasznunkra elfogyasztani. Ez az, amit mi jelenleg érzékelünk, mint „ez a világ.” De álmodunk arról, hogy elérhetünk egy kitekintést, egy másik életre, és láthatjuk a spirituális valóságot, amely az adakozásban rejlik.
Mi történik akkor a testi valósággal? Eltűnik? Nem, nem fog. Addig megmarad, ameddig csak szüksége van rá valakinek, a szükségletei kiterjesztéséhez, a szükséges komponensek megszerzéséhez.
Tehát a személynek szüksége van arra, hogy képes legyen megérteni mi az anyagi teste: egy szükséges fokozat, amit meg kell óvnunk annak érdekében, hogy fogyaszthassunk rajta keresztül, a saját nyereségünkért, és nem az adakozásért. Valójában nincs olyan, hogy test. Még is, annak a mértéknek megfelelően, amennyire valaki jelen akar lenni, az egoisztikus fogyasztásban, folyamatosan létezni fog ebben az anyagi valóságban. Annak a mértékében, ahogy valaki képes kilépni ebből az önmagából, és beléphet a spirituális világba.
kn