Egy röpke pillanat és a végtelen élet
A vágy adja a kielégülés ízét. Minden korty víz halálosan édes, amikor haldoklom a szomjúságtól. A kielégülés talán részleges, de a vágyak hatalmasak, és az eltérés közöttük teremti az élet érzékelését.
Ezért az élet nem csak a vágyak vagy az élvezetek által mérettetik meg, hanem a köztük zajló harc által is. A nyomáskülönbség közöttük, vagy a nagyobb távolság nagyobb mennyiségű életet és energiát hordoz.
A probléma akkor kezdődik, amikor az edényem üres, vagy teljesen kitöltött. A kulcsa mindennek, hogy az üres edényt kitöltéshez vezessük, és elkapjuk a két állapotnak a kapcsolódási pontját.
Hogyan tartsam fenn ezt a pillanatot? Végül is még a legnagyobb élvezetek, mint a szex, vagy evés, vagy elismertség is elérik a csúcspontjukat, utána csökkennek, majd elhalnak. Pillanatról pillanatra élek. Az életem éppen hogy csak pislákol, szétszakadt az ürességtől, és az állandó visszasüllyedéstől az ürességbe.
Ahogy a dal mondja, “Csak egy pillanat választja el a múltat és a jövőt,” egy pillanat, a Fény ami felvillan a szemem előtt, és a sötét üresség, ami felhasználja ezt a villanást, között. Mielőtt a pillanatnyi élvezet eltűnik, már látnom a kell a következőt, tehát nem veszthetem el az érzést, hogy élőlény vagyok.
Azonban, a vágyak folyamatosan növekszenek, és a kétségbeesés eluralkodik a világon. A jövő ígérete nincs többé, „múlandó” nyereségek nem űzik el a sötétség nyomását, és az élet értelmét veszti.
Az életünk elértéktelenedik, mivel nem tudjuk megtartani az élvezetek rövid pillanatait. Ezt kell megtanulnunk. Ez az, amit el kell sajátítanunk, a saját egoizmusunk fölé kerülésével, és azáltal, hogy ellene dolgozunk. Akkor a személy átmegy, az „egyiptomi csapásokon,” hátra hagyja a saját vágyait, és kilép a Sineai hegyre, a Fényhez. ami ernyőt ad a számára.
A spirituális elérés, kiépíti a különleges edényt (Kli) ami biztosítja, hogy a számára, hogy a vágyai felett tudja tartani magát, adakozásban. A helyesen elrendezett adakozási edénnyel a személy megszerzi a lehetőséget az élvezetekben való folyamatos megmaradásra,és ezzel egyidőben, nem iktat ki egyetlen vágyat sem, mivel nincs olyan vágya, amely ki lenne töltve, hanem az adakozás segítségével ezek fölé emelkedik.
A személy eléri a teljességet, amikor adakozik, amikor kilép önmagából, és azokban az élvezetekben él, amelyek mások kitöltésére mutatnak. Az élete, végtelen élet, nem a saját személyes vágyain alapszik, hanem a Visszavert Fényben, amely kitölti a társai vágyait és élvezetet okoz a Teremtőnek.
