Egy ugródeszka a spiritualitásba való felemelkedéshez
Kérdés:
Megértettem, hogy A Zohár kizárólag a spirituális világról beszél. Azonban ezzel egyidejűleg, létezik a gyökerek és a lombok törvénye. Ez alapján az anyagi világ a spirituális világ lenyomata. Tehát, mi a kapcsolat a két világ között?
Válasz:
Csak két erő, vagy minőség van a természetben: megszerzés és adakozás. Minden lehetséges egyesülés és kapcsolat ezek között, egy kölcsönös, közös formát teremt a számunkra.
Ha ez a kölcsönös forma birtokol egy vágyat megszerezni valamit önmaga számára, akkor ez az ellentétes lenyomata a Teremtőnek, ha adakozásra irányuló vágy van benne, akkor egy direkt lenyomata a Teremtőnek ez az adott forma. Semmi más nem létezik. Ezért mondjuk, hogy nincs senki rajta kívül, és egyáltalán, Ő az egyetlen dolog, ami létezik.
Tehát kik vagyunk mi? Azok vagyunk, akik vágynak ezeknek a formáknak a feltárására, amelyek ellentétesek, vagy azonosak a Teremtővel. Ezek a formák építik fel számunkra a Teremtőt bennünk, megmutatva Őt, a mi belső ernyőnkön.
Képtelen vagyunk ezt az erőt önmagában látni, mivel ez az anyagon kívül van, hasonlóan az elektromossághoz. Azt mondhatom, hogy az elektromosság akkor van jelen, ha aktiválok egy eszközt, vagyis csak egy bizonyos hatásán keresztül vagyok képes felismerni magát az elektromosságot.
Valójában nem ismerem a Teremtőt, de el tudom érni a formáját, amiben megnyilvánul, és ennek megfelelően megláthatom és valóság lesz a számomra. Én is azon a fokozaton létezem, amin elérhetem a Teremtővel azonos formát.
A Zohár beszél arról, hogy a Teremtő melyik formáját érhetem el – jót vagy rosszat, jobbat, vagy rosszabbat. Lehetséges azonban, hogy valóban helytelen formáit érem el a Teremtőnek? Igen, mert én vagyok az egyetlen, aki eléri, és „mindenki a saját hiányzó korrekciójának a mértékében ítéltetik meg.”
A belső ernyőmön elért formák megoszlása megmutatja, mennyire vannak bennem ellentétes minőségek a Teremtőhöz képest, és mennyire vagyok már képes hasonlóvá válni a Teremtőhöz. Ezt a kontrasztot érem el, és ez teremti meg bennem, a Teremtő aktuális képét.
Mindig két dolog különböztethető meg ebben a képben – mellette és ellen, jó és rossz, Fény és sötétség. Elérem ezt a különbséget ezek között a minőségek között, mert ennélkül nem érzékelném őket, és teremtmény maradnék az érzékelésemben.
A formák összes formája, csak úgy, mint a már felsoroltak, földi képekre emlékezetnek bennünket, A Zohár megadja nekünk, ezeknek a képeknek a kombinációját.
Hassadim és Hochma, megszerzés és adni akarás, amelyek megteremtik a Teremtő képét a számomra. De ezek ezt a képet most is bennem teremtik meg, ez az én vágyamban és az én érzékelésemben van, ahol a teremtő egy helytelen formában jelenik meg ezért.
Felbukkan a kérdés: De miért földi formákban ábrázolja A Zohár Könyve ezeket a képeket? Azért, mert Teremtő a kezdetektől megadta a számunkra ezt a képzetes valóságot, ahol mi őt is elképzeljük, mint a világunk ásványi természetét, növényeit, állatait, embereit és ahol mindannyian kapcsolatban állunk egymással.
Ez az egész álom, amit most látunk, csak azzal a szándékkal lett létrehozva, hogy kiemelkedhessünk belőle, a valóság igaz képéhez. Ezért a Zohár ezekkel a földi formákkal írja le a spirituális valóságot a számunkra, amiket most érzékelünk. Akkor legalább el tudunk indulni a valóság magasabb formáiról beszélgetni ezekkel az alapokkal.
Különben nem lenne esélyünk megtenni a kezdeti lépéseket, mert szükségünk van egy olyan skálára, amely által hozzámérhetjük magunkat egy bizonyos alaphoz, amiről indultunk. Kell egyfajta kezdeti állapot, és ez a kezdeti állapot nem más, mint a mi világunk. Ezért lett létrehozva.
kn
