Tedd az eszközt céllá, s a cél legyen eszközzé!
Az ásványi, a növényi, az állati és a beszélő természet egyesül egy felső erővé, ami életet ad s mindent ural. Ennek a tervnek a részei vagyunk. Ettől vált a világ globálissá, s minden rész egybekapcsolódik. Mindent egy erő vezérel, s minket ez összeköt. A természet közös ereje egybefog minden különálló eseményt a bolygó elszigetelt területein is.
A közvetlen kapcsolat nem létezik, tehát mi nem látjuk ezt, csak a következményt, a részek integrálódását. A kapcsolat maga ez a Felső Erő, ami vezérel minket egyedül. Csak akkor értjük a világot, ha ezt az egyedi erőt feltárjuk.
Amint a testben minden szerv bekötődik az agyhoz, mindent az agy vezérel. Így vagyunk mi összekötve a felső Erővel, ami mindent vezérel és az “Egy”Teremtő.a neve.
E közös erő (vágy) nélkül nem lenne bennünk semmi közös. Manapság ez az erő megközelít s “társultnak” érezzük magunkat egymással akaratunk ellenére. Nem magát az Erőt érezzük, hanem a közelsége eredményét, ami egymással és a természettel való kölcsönös függés érzésében jelenik meg.
Ez gondot okoz,hisz nem akarunk függők lenni. Azt hittük, hogy az anyagi világban függetlenedhetünk a természettől, a fridzsider, a mikrohullám, a klíma gépek korában és a neten a virtuális kapcsolatokkal teljesen izolálhatjuk magunkat a természettől.
Mégis érezzük, hogy még jobban függünk, mint korábban a természettől, mert a teremtő közelebb jön. Ha közelítésének fontosságát felismerjük, s mi is közelebb lépünk Hozzá, akkor az emberekkel való kapcsolatunkat a teremtőhöz való félút megtételének tekintjük majd. Legyen az eszköz céllá és a cél eszközzé.
Ma, ha a teremtő közeledik, rosszul érezzük magunkat. Fordítsuk meg ezt! Ha közelít, érezzük, hogy a többi emberhez akar közelebb lökni. Ha a saját akaratunkból közelítünk, akkor belénk ereszkedik és megtölt !
