A kabbalistának két feladata van: egyik a teremtőre conatkozik s a másik a teremtményekkel kapcsolatos. Kölcsönösen össze vannak kötve ezek a feladatok, de mégis két megbizatás ez.
A teremtő felé a kabbalista sajátos munkát végez abban a rendszerben, aminek része. Ott összekapcsolódik a javított lelkek rendszerének ott lakó korábbi kabbalistáival. Megvalósítja a lélekgyökerének kijelölését ott, ahol a rendszerbe kapcsolódik. A teremtőt feltárva örömet ad neki.
A teremtet lények irányában, akik egyénileg még nem jutottak elérésre, igyekszik a legjobb képessége szerint megosztani a Kabbala bölcseletéről a tudását, segít nekik e rendszerbe belépni tudatosan, hogy a javítás részei legyenek.
E célból a kabbalisták könyveket írnak. A könyv egy új feltárulás, reveláció. Minden nemzedéknek új könyvekre van szüksége, mert az új inkarnációkban a lelkek megújulnak. Nő az egoizmusuk és új a felfogásuk, észlelésük. Az evilágban is változnak a teremtő feltárásának feltételei.
Tehát a kabbalisták folyton javítják a Kabbala módszereit. Ez ugyanaz a módszer, amit Ádám feltárt, de nemzedékenként újra kell fogalmazni a közös Vágynak megfelelően. Ahogy nő a vágy, a teremtő és az emberek viszonya változik, s erről írnak a kabbalisták.
Ha be akarunk hatolni a kabbalista szövegébe,látjuk, hogy nem csak betűk és szavak állnak ott, hanem egy szerkezet hat ránk. A szöveg egy program, amivel az ember a vágyán dolgozik, hogy megfeleljen a felső rendszernek. Ettől válik a részévé.
A kabbalista a könyvön át átadja az irányulás felépítésének mikéntjét a tanulónak, s azt, hogyan cselekedjenek közösen. És átadja a szellemi rendszer belső erejét. Ez behatol az emberekbe akik olvasnak róla, de csak akkor, ha olyan szeretne lenni, mint a kabbalista szerző, akit olvas és ha kívánja, hogy feltáruljon, amiről a szöveg szól.
kgy
