Egy Fénysugár a sötétség csúcspontján
Kérdés:
A Zohár szerzői a megírásakor miért használtak annyira földies nyelvezetet sok helyen, amely csak összezavar minket, mivel úgy tűnhet, mintha a mi világunkról beszélnének, miközben más helyeken a Partzufok és a Sefirotok nyelvezetét használták?
Válasz:
A nyelvezet, ami úgy volt megalkotva, mintha Adam HaRishon különféle csodálatos minőségeket (Segulot) tartalmazna. Miért Segulotok ezek? Mert még nem értjük mi is az a spirituális világ. Nem érjük még el, és nem tudjuk helyes módon elképzelni. Képtelenek vagyunk megfogalmazni ezt azelőtt, hogy magunk ne alkotnánk róla egy fogalmat.
A kezdetektől világos, hogy az összes fogalmunk, de még az erről a világról alkotottak is, teljesen hamisak. Mint a vak emberek, mindannyian megpróbálunk azon az alapon előrehaladni, amit érzünk a saját utunkról, nem ismerve, milyen akadályokkal szembesülünk, és mi történik. Minden bennünk kialakult emlékkép, és elképzelt kép helytelen és hamis.
Olyan sötétség állapotában vagyunk, ahol még csak nem is kóstoltuk meg az igazság ízét. Még csak egy kicsiny sugara a Fénynek sem szivárog be a sötétségnek ebbe mértékébe, annak érdekében, hogy gyenge megvilágításba öltöztessen legalább egy kis részletét a világnak, amiben élünk, és a körülöttünk lévő kapcsolatot.
Ezért feltehetjük a kérdést: lehetséges egyáltalán ezekről a teremtményekről bármit mondani egyáltalán? A helyzet nem rosszabb, mint ha kiásnánk egy férget a földből, és megpróbálnánk neki beszélni a Tóráról. Ez nem vicc! A különbség köztünk, és a spirituális világ között sokkal nagyobb, mint közöttünk és más élőlények között, és a föld férgei szintén ilyen életformák!
Az ember a felébredésének és a hatáskörének a mértében és a különbözik a féregtől, ugyanazon a sötétségen belül, ahol mindketten léteznek. Azonban az átlagember és az, aki a spiritualitásban van, egy eltérő érzékeléssel vannak elzárva egymástól – egy végtelen szakadékkal, amit lehetetlen még csak elképzelni is.
Adam HaRishon volt az első ember, aki feltárta a tényt a mi állapotunkon kívül, ott van a forrás, a spirituális világ, az igaz valóság, miközben mi egy teljes sötétségben vagyunk, pont, mint a féreg a föld mélyén, és soha nem mászik elő, és ezért nem is tudja, hogy egy másik világ létezik. Ezért kell legalább a kötél legvégét elkapnunk, hogy belekapaszkodhassunk.
Így azok, akik elérik a spiritualitást, elindulnak Adam HaRishon felismeréseitől, ami egyfajta történeteknek tűnhetnek. Azonban ezek nem történetek, hanem a annak a rendszernek, amely a világhoz kapcsol bennünket, és lelkek közötti kapcsolatoknak, ahogy azok elérik a spiritualitást, valamint a Fénynek magának a leírásai ezeken belül..
Most semmilyen elképzelésünk sincs ezeknek a szavaknak a jelentéséről, sem az említett világokról, a lelkekről, vagy a kapcsolatokról, a Fényről – semmiről! Mégis ezek nyomokban hordoznak egy bizonyos kapcsolatot ahhoz a világhoz, amely ismeretlen a számunkra, de semmilyen egyéb elképzelésünk sincs erről a kapcsolatról. Azonban ezt azért teszik ezek, hogy valamilyen módon ehhez az állapothoz kapcsoljanak minket. Ha mi ezt a kapcsolatot a tanácsaiknak megfelelően használjuk, fokozatosan befolyásolnak bennünket.
Ezért teljesen lényegtelen megkérdezni, hogy miért az egyik, vagy a másik fajta nyelvezet felhasználásával írtak, az egyik jobban érzékenyebb, a másik racionálisabb, vagy érthetőbb, illetve kevésbé érthetőbb. Mi csak összezavarodunk, ha úgy próbáljuk meg megragadni ezeket a nyelvezeteket, hogy az egyik földiesebb, és ezért közelebb van hozzánk.
Csak egy lehetőség van a Zohárhoz való közelebb kerülésre: annyira összekapcsolódnunk egymással, amennyire csak lehetséges. Azon a fokozaton, ahol mi képesek vagyunk az erőfeszítések által összekapcsolódni, az egónk felett, megkapjuk ezeknek a spirituális állapotoknak a feltárási lehetőségét is. Azonban ameddig nem tárjuk ezt fel, nem ismerhetjük meg, mik is ezek. Írva van: „Láttam egy ellentétes világot.” A személy látni fogja, hogy a spirituális világ teljesen más, mint amit mi képesek vagyunk elképzelni.
kn
