Mi ad a kabbala valakinek?
Küldve:
Mi van a Kabbala középpontjában, és mit ad valakinek?
Válasz:
Amikor a gyermekkornak vége, az ember szeme fokozatosan elkezd felnyílni, és egy különös világban találjuk magunkat. Lehetséges ebben úgy is élni, hogy nem szentelünk túl sok gondolatot; csak éljük, a hétköznapi életet, „élünk úgy, mint bárki más,” egymásra figyelve. De az is lehetséges, hogy valaki kicsit jobban szeretné megérteni az életet. Minden az ember belső szükség érzetein múlik, amely állandó nyomás alá helyezi őt.
Az ember fel akarja fedezni a valóságot önmaga körül, először a szobáját a gyermek korában, aztán a kertet, a várost, az országot, a világot, majd az egész bolygót és aztán kilépne a világűrbe is. A végén azonban elérkezik ahhoz a felismeréshez, hogy az összes próbálkozása sem hozta meg a kívánt megelégedettség érzést.
Ma, az emberiség még a világűr felfedezésére is elvesztette az érdeklődését. Egyetlen dolog maradt ebből, amit felhasználunk, a műholdas telekommunikáció, illetve a műholdas kémkedés. Többé nem inspirál bennünket az űrutazás lehetősége távoli galaxisokba. Az ember belső vágyai megváltoztak, nem törekszik messzire eljutni, kozmikus távolságokra, éppen ellenkezőleg, belső utazásra indulna el.
Tehát a kérdés a következő: Honnan származik ez a törekvés, és mire törekszik valójában? Először az emberiség történelmében, nem egyszerűen csak többet próbálunk meg tenni, hanem azt is szeretnénk megérteni, Miért kellene ezt megtennünk? Ez a kérdés a gyökerünkről szól: Honnan származik minden? Hová vezet mindez engem?
Évről évre egyre nehezebb lesz az embereknek mondani bármi újat, és mindez azért van, mert már mindentől csömörük van. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek már vágyaik, hanem csak azt, hogy senki nem tudja azt adni nekik, amire szükségük van! Ezért, elégedetlenek, csalódottak maradnak, és elkezdenek kábítószereket használni, hogy mindenről elfeledkezhessek.
Szükségük van válaszra az élet célját illetően, és egyáltalán nem egyszerű, hogyan rendezzék be az egzisztenciájukat, egy kényelmes, megfelelően ellátott módon, hogy az élvezeteket nyújtson az állati testük számára.
Még a divatban is tetten érhető, mennyivel egyszerűbb és szabadabb lett az elmúlt időszakban. Ez is azt jelzi, hogy az ember elkezdett felszabadulni az anyag diktálta értékektől, mivel nem látja az értelmét, mert nem elégíti ki többé. Egyszerűen csak kényelmesebben akarja érezni magát, és nem érezni valamilyen anyagiságnak a hiányát, nem akarja, hogy ez legyen a figyelme középpontjában, vagy hogy ezzel kelljen foglalkozni.
Ez okozza a különbséget. Szükségem van autóra, házra, és ezer más dologra annak érdekében, hogy kényelmesebben éljek. Azonban ezek nem érdekesek a számomra önmagukban. Én csak egyszerűen egy kényelmet akarok magamnak, de jelenleg nincs szükségem semmire. Ezek könnyebbé teszik az életet, ez nagyszerű, de ez önmagában nem elegendő cél. Én valami mást akarok felfedezni, valami sokkal nagyobb dolgot, magasztosabbat.
Ez az, ahol egy belső kérdés bukkan fel, az élet lényegével, értelmével kapcsolatban. Az ember nem talál többé segítséget a technikai fejlődésben, a tudományban, filozófiában, vagy a pszichológiában; semmi nem képes megválaszolni ezt a kérdést. Ennek az oka az, hogy a kérdés a gyökerekre vonatkozik: Honnan jöttem? Van bármilyen magasabb célja, az állati szintű létezésemen kívül?
Nekem kiégett már az életem, de mi egyebet kaphatok még? Egy még szuper divatosabb játékot, vagy TV-t? Bármilyen lehetséges szórakozásról álmodozhat valaki, azonban mindez egy olyan szintről származik, amely többé már túlságosan érdekes. Nem vagyok szemrehányó! Egyszerűen kérdések ébredtek fel bennem, amelyek egy másik szinthez tartoznak.
kn
