Dr. Michael Laitman

Leereszkedés egy rendszer szerint, visszaemelkedés a személyes választás alapján

Rabash,a Shlavei HaSulam (Lépések a létrán), című cikkében “Az áldás nem a munka megszámítása alapján van.”: Például, valaki elviszi a kabátját a tisztítóba, hogy a foltokat eltávolítsák róla. Azt mondja a mosoda tulajdonosának: “Megszámoltam, mennyi foltot kell eltávolítania, és most már ez alapján tudom, mennyit fogok fizetni ezért..”

Mi egy perfekt állapotban vagyunk, és azt csak fel kell tárnunk. Minden állapot, amin keresztül megyünk, egy állomása a létező állapot megismerésének. Ez lépésről lépésre válik nyilvánvalóvá a számunkra.

Minden a fogadótól függ: olyan mértékben történik ez meg, amennyire az ember felkészült és sürgeti ezt. Hogy a környezet mennyire akarja segíteni, és támogatni őt, szintén kizárólag tőle függ. A Teremtő elvezeti az embert a helyes környezethez, és azt mondja: „Ez a tiéd, fogd!” Most már kizárólag a személyen múlik, mennyire fogadja el, amit ajánlanak neki, és milyen módon.  

Ezért, “a korrekció, a tisztítás megszámolása” is teljesen a mi kezünkben van. Mindent a hozzáállás határoz meg: be kell teljesítenünk az összes állomását amelyet az utunk elénk rak, mindent, az annak megfelelő módon.

Felülről a Végtelen Világból érkezik a bőség az edényekbe, és a Fény a világok, Partzufok, és a Sefirotok leereszkedése által. Törések és egyéb folyamatok tűnnek fel, mint az előkészítése. Mihelyt ez az előkészítés befejeződik, fel kell emelkednünk ugyanezen az úton, csak most alulról felfelé, átmenni ugyanezeken az állapotokon, megélni ugyanazokat a Reshimokat (információs géneket), de még is előre mozdítva azokat a mi vágyainkkal. Ez az egyetlen különbség.

A teremtő eltörte az összefüggő képet darabokra, és most ezen darabok mentén kell nekünk vágyakat, törekvéseket, célokat keresnünk, új fontosságot alkotnunk, és értékeket megalapoznunk. Ez olyan, mintha egy építő készletet szerelnénk össze, részeket, melyeknek különböző formájuk, minőségük van, különböző színűek, és különböző módon kapcsolódhatnak össze.

Mindezt megelőzi a vágyunk, amely arra irányul, hogy mindezt kizárólag egy csoport segítségével tudjuk elrendezni. Eközben nem igazán érezzük a függőségünket mindettől, alapvetően nem érezzük, hogyan haladunk előre, nem tudjuk mérni a sebességét, kiszámítani a spirituális fokozatát, vagy az előrehaladás mértékét. Ezért nem vagyunk siettetve, hogy megtaláljuk a fejlődésünk felgyorsításának a módját.  

Minden állapotban passzívak vagyunk: “Ha én már ide elértem, várhatok egy kicsit a tovább haladással.” Aztán ez a tovább haladás még is különböző cselekedeteknek lesz köszönhető, még ha ezek nem is igazán célirányosak a fejlődés irányában. De a folyamat lassú és sok kiegészítő mozgást igényel.

Amikor elérjük a helyes elemzést, megértjük, hogy minden állapot lényeges,  és egyetlen állapot sem kerülhető el. Minden a leghelyesebb módot szolgálja; az igazság tisztázását, azonban a szüksége vágy, energia és impulzus hozzáadása tőlünk függ.

KN

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,124 seconds.