Irva van, hogy “irigység, kéjvágy és ambíció” kivezetik az embert e világból, vagyis ezeket a rossz késztetéseket kell használnunk, hogy kivezetődjünk, át a spirituális világba. Bizony az gond, hogy minden irányba szétszórjuk magunkat és mindenféle testi vágy rángat minket.
Ha teljes erőből emberi szintre akarnánk eljutni, azaz a szellem szintjére, a beszélő szintre, akkor sikerülne. Helyette vadásszuk a pénzt, a hírnevet, a hatalmat és nem irigyeljük eléggé a szellemi józásra késztetést ami emberré tehetne.
Tehát kell, hogy leltárt készítsünk magunkban és kapcsolódjunk a társaink környezetéhez, ami a legfontosabb feladatunkra fókuszálni segít: az emberi szintre emelkedni, és csak annyi hatalmi, pénzügyi és hírnév-vágyat megvalósítani akarni, ami a létminimumhoz kell. E késztetések csak a helyes irigység fenntartására kellenek: a teremtőt kell irigyelnünk, akarjuk azt, amit Ő! És ha valaki másnak a tulajdonát, hírnevét, hatalmát irigylem, akkor ezzel nem jutok feljebb a Célhoz.
Hogyan tudnám irigyelni a Teremtőt, ha nem látom és érzem Őt? Ezért van adva a csoport: hogy ez inspiráljon a szellemi késztések fontosságára. Nem lehet a teremtőt megismerni, ha nem akarunk elérni az ő fokozatára. Ráadásul az ő késztetései ellentétesek a mienkkel és elvetnek minket. Ezért csak a helyes környezet, a csoport tud segíteni a munkában. Csak ez tudja az értékrendünket megváltoztatni.
A gond az, hogy még ha valaki jól fel is készül az ásványi, növényi, s állati fokon és eljut a Kabbalához, az emberi szint kezdetéhez, a szabad akarathoz, mégis el tud térni az ösvényről és hosszú évekre még hatalmat, hírnevet és vagyont kergethet. És mire visszatér, az élete már el is múlt…
[35622]
From the 4th part of the Daily Kabbalah Lesson 2/17/2011, “Introduction to the Book, Panim Meirot uMasbirot”
