Igen nehéz helyesen használni a jó és rossz fogalmát, ha nem fejlesztjük magunkban ennek érzékelését. Ezúttal minden az érzékelés élességétől függ.
Mi több, fontos a jó és rossz kérdése, mert amit jónak gondolunk, az gyakran az egoizmusunknak jó, és a rossz az, ami neki rossz. Mi hát a kiinduló pont a jó és rossz meghatározásában? Az önzésem, a társak vagy a Teremtő? Mi hát a “jó” és a rossz” általában?
Tulajdonképpen nagy gond ez ma. A történelem során mindig azt tettük, ami az énünknek, az önzésnek jó volt, szétosztva a nyersolajat és a gűázt, szennyezve a környezetet, nem törődve a következményekkel, s csak most látjuk döbbenten és rémülten, mit tettünk. De nem lehet visszafordulni már. A tudósok szerint a sorsunk megpecsételődött: a lerombolt egyensúlyt nem lehetséges sehogy visszaállítani.
Tehát amit jónak láttunk, az rosszá vált. Ha ésszel éltünk volna és helyesen láttunk volna a múltban, nem tettük volna azt, amit tettünk. A döntéseink ma tehát az érzéseinktől függenek. Hiszen a vágy a fő teremtő erő, s az ész rá él, ennek nyomán fejlődik, megvalósítja vágyainkat. Az ész lassan fejlődik ki, megvalósítandó a vágyainkat.
Gondolkozom, mire vágyok, mit akarok elérni, s egyre többet gondolkodom s egyre többre vágyom. Ennek megfelelően az eszem igyekszik segíteni a vágyaim elérésében. A nagy vágyat mindig nagy ész kíséri, a kis vágyat kis ész. Ilyen a felépítésünk. Az élő sejteken belül is ugyanúgy van ez, mint az élőlényekben.
Ezért kell fejlesztenünk a jó és rossz irányában az érzékenységünket, mert ettől fejlődik az agyunk és bölcsebbek leszünk. Kérdés, milyen kritériumaink vannak annak eldöntésére, hogy mi jó és mi rossz?
[35697]
NapiKabbalah Lecke 2/18/2011, “A szabadság”
