Kérdés:
Nagyon könnyű az egységre lépés a kongresszusok alatt, mivel ott természetesnek tűnik magunk lenullázása, hogy „elveszítsük fejünket”, hogy megpróbáljunk a többiekkel összekapcsolódni, és hogy magunkat beléjük foglaltassuk. De nagyon nehéz mindezt saját csoportomban megtennem, abban a pillanatban, hogy hazatérünk a kongresszus után. Rengeteg probléma jelentkezik, és nagyon nehézzé válik a csoport belső esszenciájának érzete, minden hirtelen eltűnik. Hogyan vagyunk képesek ezen felül emelkedni?
Válaszom:
Végezzünk egy gyakorlatot: Jöjjünk el a csoportba, üljünk le egy körbe, tekintsünk egymásra és gondoljunk arra: „Mit tesz velünk a Teremtő?” Mi egységre akarunk lépni, mi dolgozunk a csoportban, mi Kabbala centrumot nyitottunk, mi összegyűltünk, felkészültünk a találkozóra, és mégsem akar senki sem oda menni…
Nézzük mit is tesz Ő! Mi nem tehetünk minderről, nekünk semmi szabad választásunk sincs. Nézzük, hogy Ő hogyan ébreszt fel minket! Miért teszi Ő mindezt? Miért van Neki szüksége minderre!? Mit nyer Ő mindezzel?
Az egyetlen oka annak, hogy nem haladunk, az hogy mindig elfeledkezünk egy másik alapelemről, mely létezik közöttünk: a Felső Erőről, a Teremtőről, aki elrendez, és felkészít mindent. Adjuk Őt is hozzá! Váljunk partnerekké Vele! És akkor megértjük majd mit is kell tennünk, hogyan haladjunk előre hogy összekapcsolódjunk egymással és a Teremtővel. Adjuk Őt hozzá a csoporthoz. Én komolyan mondom mindezt: Ő közöttünk létezik. Kezdjünk ilyen fajta baráti gyülekezeteket tartani, ilyen megbeszéléseket tartani arról mi történik közöttünk, és akkor minden tisztázódik majd.