Hogyan használjuk fel szabadságunkat?
Állandóan valaki munkálkodik a tudatunkkal a korporeális világban: a tömegtájékoztatás, a filmek, televízió és az újságok. Mi példákat kapunk az iskolában, otthon, a környezettől, barátoktól és az egész világtól. Mi állandóan ezen behatás alatt vagyunk anélkül hogy megértenénk mennyire ettől függünk, és mennyire követjük ezeket a belénk helyezett értékeket.
Kiderül, hogy a korporeális világban mi állandóan csak valaki másnak a vágyait teljesítjuk. De a spirituális világban én egy teljesen megtöltetlen ürességgel maradok, és nem tudom mit tegyek azzal: Hova menjek, mi is történik? És mindez nagyon nehéz.
De másrészről meg kell értsük azt, hogy a mi világunkban mi semmilyen független cselekedetet nem végzünk, és soha nem valósítjuk meg saját vágyainkat, mi soha nem választjuk azt hogyan öltözködjünk, mit együnk, mire gondoljunk, mi legyen foglalkozásunk, ki legyen életünk partnere. Én az összes ízlést környezetemtől kapom, és ennek a programnak megfelelően cselekszem. Amikor a divat változik a körbevevő világban, én azonnal megváltoztatom irányomat, és elkezdem azt követni.
Mi már hozzászoktunk ahhoz hogy így éljünk, és ezért érezzük olyan zavarodottnak magunkat amikor hirtelen szabadságot kapunk: mi már nem tudjuk, mit is kezdjünk azzal. Pontosan ez történik spirituális spirituális fejlődésünkkel. Mi teljes szabadságot kapunk abban. Mit tegyünk azzal, és honnan vegyük a példákat?
De ha példákat kapnánk, akkor nem lennénk képesek magunkat szabad személyként tovább fejleszteni, aki rendekezik a szabad választással. Akkor nem lennénk képesek megtalálni, vagy felfedezni lelkünket. A személy értetlenül áll anélkül, hogy tudná hogyan tovább.
Ezért tanácsolják a Kabbalisták nekünk, hogy tanuljunk a természettől, a környezettől. A Természet nem más általánosságban mint a felső erő, a Teremtő. Nekünk Tőle kell tanulnunk, nekünk Őt kell felfedeznünk. Neki kell környezetünkké válnia, és nekünk Tőle kell pédát vennünk.