Dr. Michael Laitman

A korrigált, egyesültet, összetartozót jelent

A nevelés 1. számú alapelve: A természet egységes, összefüggő, és mi ezzel ellentétes elveket hordozunk.

1.      rész: A természet kutatása és a közösség egyaránt azt mutatja nekünk, hogy kölcsönhatásban állunk egymással. Az emberek egységes organizmust képeznek, vagyis egy egységes rendszert a természet rendszerén belül.  

Pont úgy, ahogy az élő test alkotórészeire igaz, egymáshoz kell kapcsolódnunk, felülemelkedve minden különbségen a jó, és az egész test érdekében.  

Ma fokozatosan felfedezzük ezt, és ezért nevezzük az emberiség jelenkori helyzetét globálisnak és integráltnak. Globális, mert napjainkban a kölcsönhatás, a világ teljes népességét tekintve erőteljesen megmutatkozik. Az összes részlet és minden különbség ellenére, legyen az bármi, a kapcsolat megmutatkozik, mint egy elkerülhetetlenül szükséges tényező.

A kölcsönhatási kényszer sokkal inkább a természet oldaláról érkezik, mint a mi vágyunkból. Egyszerűen tény, hogy egyik napról a másikra, több és több köteléket fedezünk fel magunk között.  

Felbukkan a kérdés: Létezett ez a kapcsolat ezt megelőzően is? Vagy el voltunk szigetelve egymástól, és most formálódik a kölcsönhatás közöttünk, és ez nyilvánul meg?

A kérdést ketté kell osztanunk: Egyfelől, mi most is, és mindig, egy kölcsönös összekapcsolódásban vagyunk, és voltunk, a teljesség egységében. Ez az állapotunk a Teremtő viszonylatában, és ez nem egy viszonyítási feltétel semmi máshoz. Ezt az egységet nevezzük a Végtelennek (Ein Sof): a Végtelen állapota, a Végtelen világ, vagy a Végtelen világ Malchutja. Azonban ezt még nem értük el az érzékelésünkben.

Az egész emberiség éppen most megy át különböző, kollektív fejlődési szinteken. A történelem során fejlődtünk a kövületi, növényi, állati szinteken, ameddig el nem értünk az emberi szintig, majd ezután az emberi szinten, ismételten átmentünk al-szinteken: kövületi, növényi, állati egészen addig, amíg elérkeztünk az emberi fokozat modern idejébe – ember az emberben.

Ez az, ahogy keresztülmegyünk az emberré válás felkészülési folyamatán, és elkezdjük a valódi embert kifejleszteni magunkban. „Az ember az emberben” az, ami hasonlatos a Teremtőhöz, és amely fokozatot meg kell szereznünk ma. A Teremtőhöz való hasonlatosság ugyanaz, mint a globális, integrált kölcsönös kapcsolatrendszer közöttünk. Ma, az egyesülés fázisa előtt állunk, amely a gyakorlatban, a tudatosságunkban, és a vágyainkban egyaránt meg kell, hogy történjen. Azaz, ilyenné kell válnunk a végére.  

Ezért most nem kell a Végtelen Világ viszonylatából kell értékelnünk a létezésünket, hanem annak a függvényében, hogy mennyire értettük meg, ismertük fel, és állunk készen a az egység formalizálására, amelye a természet, vagy a Teremtő elénk helyezett. Ne próbáljunk meg igaz emberré válni, anélkül, hogy nem látjuk át ezt a koncepciót. Korrigálnunk kell magunkat, azoknak a feltételeknek megfelelően, amelyekben élünk. Korrigáltnak lenni azt jelenti, hogy egyesülve lenni. Egyetlen dolgot kell megtennünk – egyesülni egymással.

Az egység útján, keresztülmegyünk az adakozás fázisán, az adakozás érdekében. (“Ne tegyél mással olyasmit, amit magaddal sem tennél”) és az adakozás érdekében való megszerzés fázisán is (“Szeresd felebarátodat, mint önmagad”). Mégis az alapelv változatlan: Minden embernek a felebarátjával való egyesülés és összetartozás alapján, és irányába kell nevelést kapnia.

A természet egyre jobban és jobban kifejezi a globalitást, és ezért nekünk is globálissá és egyesülté kell válnunk.

KN

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

66 queries in 0,705 seconds.