Dr. Michael Laitman

A szabadság gondolatai a hazugságok felett helyezkednek el

Részlet a „Globális Képzési Elvekből”: Még amikor elkezdődik a független, felnőtt élet, a világról alkotott érzékelésünk, csak egy végtermék, amely három komponensből áll: a „mi anyagunkból“ (individuális genetikai jellemzők és hajlamok) és két másik tényező, amely formálja ezt az anyagot a saját módján: a kapott nevelés és a környezet befolyása. Egyikünknek sincs szabad akarata, sem a döntéseinkben, sem az életünk bármely területén alkalmazandó értékelésinkben.

A kérdés az, hogy milyen mértékben leszünk mi tudatosak. Felismerjük, hogy erők hálójának a csapdájában vagyunk? Nem vagyunk függetlenek a gondolatainkban vagy szándékainkban.  Jelenleg még ennek a ténynek a megértésében sem vagyunk szabadok.

Elkezdtük megérteni, hogy a nincs szabad akarat, ami kivezetne minket a reménytelenségből. Ez se nem jó, se nem rossz, mivel a természetről beszélünk. De mit is fogunk pontosan felfedezni, ami ezen kívül van?  

Mindenekelőtt miért jött el számunkra az elakadásunk felismerése?  A legvalószínűbb, hogy még mindig szeretnénk kijutni ebből. Talán van is valamilyen esély erre.

Itt az a legfontosabb tényező, hogy mennyire erős valaki a szabadságra való reagálásban, mennyire értette meg, hogy különböző impulzusok befolyásolják, és mennyire mohó vágyik kitörni ebből, összegyűjtve egy bizonyos erőt, és objektív módon kívülről tekinteni magára, és mindez által mennyire tud a saját természete fölé emelkedni. De még egyszer, felülemelkedni, de pontosan hova is? Egy másik természetbe, ami majd ellenőrzést fog felett gyakorolni?  

Ezek a kérdések, nem mindenkinek szólnak. Nincs túl ember a világban, aki felteszi ezeket a kérdéseket, és válaszokat keres rá. Ezért használhatjuk ezt a feltételt egy tiszta választó vonalnak az ember és az állat szintje között. Az állat nem egy címke, hanem egy fejlődési fokozat: az ember, aki úgy él, ahogy a közösség megszabja neki, amely közösség azonban szintén nem szabad a tetteiben. Az óvodai és iskolai tanárok, szülők, és a média, aki formálja a véleményüket, szintén nem rendelkezik szabadsággal. Minden rendszer, legyen az külső, vagy belső, nem cselekszik szabadon, hanem kényszer alatt. Ezért nem is érdemes beszélni nekik erről.

Ha keresem az individuális életfeladatomat, amely fölé emelhet ennek, az erőltetett folyamú életnek, amelynek a hurkaiban és örvényeiben értelmetlen logikát keresni. Ezek értelmetlenek, és semmit nem fogok bennük találni természeti erőkön kívül, amelyek a teljes emberiséget kormányozzák, és a teljes teremtést, annak részeivel együtt, az emberi történelem menetén keresztül. Ez nem kíbál semmilyen szabad akaratot senkinek.  

Csak idővesztegetés olyasmit tanulmányozni, amely teljesen felesleges. Általában ez az, ahogy a kabbala bölcsessége tekint a világunkra. Ez nem arrogancia. Valóban, azt hisszük, hogy aktiválunk valamilyen erőt és törvényeket, a viselkedési szabályokat meghatározó tényezőket, hogy az életünk kényelmesebb legyen. Azt feltételezzük, hogy új törvényeket vagy új gépeket alkotva, a világ jobb hellyé válik.

A nélkül tesszük ezt, hogy ráébrednénk a felettünk uralkodó ellenőrzésre.  A szabad létezésre és egy jobb életre irányuló vágy, még nem a szabadság kifejeződése, sokkal inkább puszta belső késztetés, amelyet egy Fentről irányított folyamat okoz. Így hazugságok épülnek hazugságokra. Még ha be is valljuk a saját megakadásunkat, és erőltetjük bizonyos cselekedetetek végrehajtását, amelyek önállónak tűnnek, de valójában nem azok.

KN

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

67 queries in 0,408 seconds.