Dr. Michael Laitman

Mi vár ránk a Végső tenger túlsó partján?

A Teremtő első felfedezése, az adakozás tiszta minőségének felfedezése, az önmagunkból való kilépés, „kívülre.” Kétségtelen, ez irracionálisnak tűnik a számunkra: Miért kell nekem a többiekre gondolnom?

Ha én, egy egoista vagyok, és valaki másra gondolok, ürességet érzek, és viszonzási elvárások jelennek meg bennem. Még nem léptem túl, az, egoista számításokon, és nem ismertem fel, hogy az egómon való felülemelkedéssel, új számítási mechanizmusokat szerzek meg, amelyek még ismeretlenek a számomra.  

Megértem, hogy a Teremtőhöz való hasonlóság, valószínűleg előnyös. Közelebb húzódva hozzá, ez annyira magától értetődő előny, hogy kész vagyok fizetni ezért. Ha ehhez az kell, hogy kilépjek önmagamból, akkor erre is kész vagyok! Azt is megígérték nekem, hogy a teljes spirituális világot megszerzem, tehát szeretnék ezért tenni.   

Más szavakkal, amennyire én elképzelek, egy bizonyos mennyiségű hasznot, beteljesedést magamnak, olyan mértékben természetes módon rendelkezem, a megfelelő erővel, és kész is vagyok arra, hogy a környezetemmel kapcsolódjak ezért a célért. Azonban abban a pillanatban, amikor elkezdjük érezni, az adakozás minőségét, amely nem hordoz semmiféle előnyt, az egoisztikus vágyaim számára, a problémák azonnal megjelennek.

Meg kell értenünk, hogy mi, egy új valóság, különböző dimenzió feltárása érdekében létezünk, amelyben semmi hasonló nincs, ezzel a világgal. A szakadék és az szemben állás a két világ között, annyira nagy, hogy még csak képzeletünk sem lehet előzetesen róla. Nincs semmilyen példánk, amely direkt vagy indirekt módon megértetné, érzékeltetné, vagy csak a képzeletünk elé tárna bármit, amely a spirituális életből származik.

A személy világok között emelkedik, egyikről a másikra, és ezt a folyamatot nevezzük úgy, hogy a „Végső Tengeren való átkelés (Yam Suf),” anélkül, hogy tudná, hová tart, és mi vár rá ott. A Teremtő és a teremtmény teljesen ellentétes állapotban vannak. Ameddig a személy a kettő között mozog, lehetetlen felfogni, mit jelent a szembenállásuk.

Ezért egy bizonyos megértés, beteljesedés vagy támogatás valakinek az egoisztikus szívéből és értelméből, egy lábon lövéssel ér fel, és megállítja a fejlődést. Hogyan kérhet valaki, valamit most, ha közben leblokkolta a fogaskerekeket, amelyek tovább gördítenék.

Tilos az egoisztikus vágyakat felgerjeszteni! Közben ugyanis nem csak felébresztjük, hanem meg is keserítjük őket a sikolyokkal: „Engedj látnom és éreznem valamit! Bizonyítékot akarok kapni, hogy megszabaduljak a kétségeimtől! Úgy gondoljuk, hogy adtunk egy ultimátumot: „Ha nem kapok semmit, nem mozdulok.” Ráadásul ilyenkor még azt is hisszük, hogy ez a makacsság az előnyünkre szolgál…

KN

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

64 queries in 0,629 seconds.