Dr. Michael Laitman

A testvéreim keresése…

Rabash írásai, “A barátok szeretete”: Az ember rátalált, miközben bolyongott a mezőn, és megkérdezte, „Mit keresel?” Mire ő azt válaszolta, „a testvéreimet keresem. Meg tudod mondani, merre lehetnek?”… Ez egy történet az emberről, aki letért a lelki fejlődés útjáról, aki nem tudja, merre van a helyes út, aki már elérte a kétségbeesést, és azt hiszi, soha nem éri el a célját. Ezért a válasz a számára, „Egy csoportban akarok lenni, ahol a barátok szeretete fogad, mivel akkor képes leszek felemelkedni a Teremtőhöz vezető útra.”

Ez az, ahogy mi bolyongunk, anélkül, hogy tudnánk, a helyes állapot elérésének módját. Nem értjük hogyan alapozzuk meg a spiritualitással való kapcsolatot, és hol találjuk azt meg. Bár tény, mi már a spirituális világban vagyunk most is, és ez az, amiért körbe bolyongunk ezen a területen. Már megvan a lehetőségünk a csoporttal való kapcsolat létrehozására, a barátokhoz való kapcsolódásra, de egyelőre képtelenek vagyunk ezt megtenni. Így, mi úgy botorkálunk, mintha vakok lennénk. Már a megfelelő helyen vagyunk, de nem tudjuk megtalálni ezt a kapcsolatot, mintha csak a sötétben bolyonganánk.

Ez a sötétség nem külső, hanem belső kondíció, amelyet a vakságunk és a csekély tudatosságunk okoz. Ami itt hiányzik, az egy fajta megvilágosodás az érzelmek és az értelem területén, abban a formában, ahogy kapcsolódom a barátaimhoz. Akkor, megtalálom a módját, hogyan törjek keresztül a spirituális fejlődéshez, a spiritualitáshoz való első kapcsolathoz, amelyet úgy nevezünk, „a spirituális mag három napos felszívódása.”  

Ehhez meg kell értenem, hogyan köthetem magam a környezethez, a helyes módon, és ez a legnehezebb dolog. A mi világunkban számtalan esetet ismerünk, amikor egy asszony képtelen teherbe esni. Ez a spirituális világban hasonló, de sokkal nehezebb „spirituális értelemben” megtermékenyülni.  

A Tóra beszél a meddőség nagy problémájáról, amellyel mindegyik ősanyánk szembesült, és hogy mennyire nehéz volt teherbe esniük. Ez egy szimbóluma annak, mennyire nehéz hozzá kötődnie valakinek, egy másik környezethez.

Akkor hogy lehetséges segíteni valakinek, aki érzi, hogy el van veszve, és nem lát semmilyen lehetőséget a spiritualitásban való előre haladásban? Éveket áldozott fel erre, és látszólag mindent ért, és tud, sokkal jobban, mint amennyire a helyes irányt érzékeli. Először azt hiszi, hogy a megszerzett tudás segíteni fog, vagy valamiféle pótcselekvés, vagy egyszerűen az idő megoldja a problémát.

De aztán megérti, hogy semmi nem segít, és összezavarodik. Ez az, amikor egy angyal közelít hozzá, és végül megkérdezi tőle, „Mit keresel? Mit szeretnél valójában megkapni? Akkor az ember szembe nézhet önmagával, és elkezdheti megérteni, hogy pontosan a kapcsolat hiányzik, a megfelelő környezettel. „A testvéreimet keresem!”

Ez egy hatalmas beteljesedés, ahol valaki tényleg megértheti, hogy csak ezen a módon és úton lehet beteljesíteni a spirituális fejlődést, vagyis a másokkal való kapcsolaton keresztül. A csoport változik spirituális hellyé. Egy anyagi, fizikai csoport helyett, amit a kezdetben látunk, egy belső kapcsolat érzése bontakozik ki mindenki között, és ez kölcsönös adakozásba fordul. Az ember megérti, hogy egy hálózathoz kapcsolódik, amelyet a felső világnak neveznek, és amely átnyúlik téren és időn, és hogy az összes világ ebben van befoglalva.  

Ez a csoport lesz az a hely, ahol fokozatosan feltárul az összes spirituális szint, egészen addig, amíg közelebb kerülünk a többi, 125 fokozathoz, és akkor egyesülünk mindegyikkel, mint egyetlen egésszel. Ezt a pillanatot nevezzük, a korrekció végének (Gmar Tikkun).

Ha valaki elkezdi érezni ezt, akkor képes lesz megvalósítani a saját, spirituális fejlődését pontosan az elmondott módon, a környezettel való kapcsolaton keresztül, ami azt jelenti, hogy ő ugyan bolyong a Teremtő területén, és keres, de közben tudja, mit keres, és mit akar kérni. Neki ugyan át kell kelnie nehéz utakon, miközben előre halad, de ezen a ponton fel tudja ismerni, hogy a spirituális világ kizárólag a környezettel való egység alapján érhető el, és ehhez a környezet nélkülözhetetlen. Ennek az oka az, hogy ez pontosan ellentétes, az összes, előző, anyagi egoisztikus fejlődési állapotával.

Ez a pont jelzi, hogy a valódi fejlődés elkezdődött,  és hogy a kapcsolata másokkal „belő irányul kifelé, mások irányába, az adakozás érdekében.” Ezért ez a pont, az új út kezdete.

KN

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,139 seconds.