A valódi virtuális környezet
Meg kell szerveznünk egy belső környezetet magunk között, a külső, közös emberi környezet helyett Akkor a környezetünk ellensúlyozni fogja a külső befolyást, és ez lesz hatással ránk, a saját összhangjával, átmossa az agyunkat és erőteljesen hirdeti a spirituális felemelkedést, mint a legfontosabb dolgot, amelyet végre kell hajtanunk az életünkben.
Különben úgy hagyom el a világot, hogy azt egyáltalán nem használtam helyesen. Egy állat élt, majd meghalt. A test kószált mindaddig, ameddig ez megadatott, majd széthullik, és közben semmit nem ért el. A spirituális világból belecseppentett pont, egy puszta pontocska marad, és nem fejlődik.
Minden a környezet fontosságán múlik. Nincs semmi, ami fontosabb lenne, mint egy virtuális környezet megszervezése, amely meleg és szívderítő. Ez a legfontosabb dolog. Különben a gondolataim leválnak a minden pillanatban megadott helyes irányról, és a legközelebbi pillanatban, ha lekapcsolódok, soha többé nem tudok visszatérni ismét.
Végül is, ha én a saját erőmet meghaladóan kapok, akkor soha többé nem térnek vissza a gondolataim a spiritualitásra. Az első pillanattól abbahagyom a Teremtőn, a Felső Erőn, amely felébreszt engem, való gondolkozást. A Felső Fényt felébreszti a Reshimot, és ez az, ahogy a spirituális Reshimom felébredt, amely azt okozza, hogy érzem azt a vágyat, amely a Fény irányába fordít. De ez csak egyszer történik meg. Talán a Teremtő felébreszt valakit, Talán a Teremtő fel fog ébreszteni valakit egyszer, vagy kétszer, de minden más rajtunk múlik. Nekem kell kiépíteni egy környezetet, a lehető leggyorsabban, amely majd mint egy anyaméh megszüli a lelkemet.
A spirituális környezetnek olyan méretűnek kell lennie, amekkora csak lehetséges, de sokkal fontosabb, hogy hogy a lehető legerősebb, és legszorosabban zárt legyen. Baal HaSulam ír erről, de Rabash is ugyan ezt említi. A legfontosabb erőnek, minőséginek nem mennyiségének kell lennie. A minőség határoz meg mindent.
A befolyás minősége attól függ, mennyire figyelünk egymásra, mennyire inspiráljuk egymást, mennyire maradunk az alapvető elveknél a környezet tekintetében, és törődünk annak a biztosításával, hogy nem felejtjük el a célt. A barátokra gondolás túllép rajtam, és ezért jobban inspirálhatom őket, és ők pedig engem erre adott válaszként.
Nem vagyok képes tudatosnak lenni a spiritualitásban anélkül, hogy a ne legyek tudatos a csoportban. A csoport inspirál engem, ha én is inspirálom azt. Nekünk mindig egy zárt kőrben kell dolgozni.
Ezért a virtuális környezet fontos a számunkra. Létre kell hoznunk egy portált, amely lehetővé teszi a számunkra, hogy fenntartsuk a megszakíthatatlan kapcsolatot egymás között. Nem véletlen, hogy a kommunikáció eszközei ilyen fejlettek lettek a világban, biztosítva a számunkra a folyamatos érintkezést, és azt, hogy folytonosan láthassuk, mi történik a virtuális környezetünkben.
Én egy olyan virtuális környezetről álmodom, amelyben képes leszek állandóan kommunikálni, és érintkezésben lenni valakivel, érezni őt, beszélgetés, vagy kölcsönös zenehallgatás által, a nap 24 órájában, megállás nélkül. Akkor folyamatosan megkapjuk egymástól a cél fontosságának felismerését, a szeretetet, a kapcsolatot, és ez az, ahogy folyamatosan a spirituális emelkedésben maradhatok, és egyre szilárdabban összetartozunk egészen addig, ameddig mi leszünk egyetlen edény, egyetlen lélek.
Reméljük, hogy létrehozhatjuk ezt a platformot, és egy állandó kapcsolatban lehetünk ezzel.
KN
