A kulcs az, hogy az egységre gondoljunk
Kérdés:
Hogyan tanulhatom meg azt, hogy nagyobb fontosságot helyezzek a szándékra a szöveg megértése helyett, amikor a Kabbala írásokat tanuljuk a csoporton belül, vagy amikor egyedül tanulunk?
Válaszom:
Amikor egyedül olvasok, akkor is arra kell, hogy gondoljak, hogy mi mindannyian össze vagyunk kapcsolódva. Mindez olyan, mintha beleugranék egy kollektív vágyba, mely minket eggyé köt össze, ahol mindannyian ugyanazon vágyon és energián osztozunk, és én azt akarom érezni, hogy nincsen különbség magam és a többiek között.
És akkor, amikor a szöveget olvasom, én megpróbálok behatolni annak esszenciájába amennyire csak lehetséges, és leginkább nem szabad hogy leváljak a közöttünk levő belső kapcsolatról. Amennyiben erőm 99%-át a kapcsolatunkkal kapcsolatos gondolatokra kell áldozzam, akkor ezt kell megtegyem. És akkor csak 1%-ot használok annak megértésére amit olvasok. Néha nem is tudom miről olvasunk: olyan erősek a zavaró tényezők, melyekkel találkozom.
Azonban nem szabad azért aggódnom, hogy késeőbb fel sem tudom idézni mit is olvastunk. A kulcs az, hogy megpróbáljak mindenkivel kapcsolatba lépni, amikor szemeim a betűket követik. Ez már elég ahhoz hogy a szöveg befolyásoljon engem.
Én kifejezetten ki akarom azt emelni, hogy először is a közöttünk levő kapcsolatra kell gondolnunk, és csak utána olvashatjuk, és érthetjük meg a szöveget, amekkora mértékben képesek vagyunk arra.
