Zohár, “Bo (Jer a fáraóhoz),” 169: Nem kérdés, hogy az Áthaladás /Pészah/ – húsvét – idején a felnőtt Agy (Hochma fénye) Mochin de Gadlut már felragyog , noha Ízráél [akik a teremtő-adóra vágynak közösen] még nem csinálta meg a Priah-t /lemetszést/ [az egós vágyak kijavítását] mert ez a lenti ébredéstől függ [az embertől], míg az átugrás éjjelén a Mochin (Hochma-fény) megvilágítás csak a fenti felébredésből jöhet (az Ádó-Teremtőtől) Az Egyptomból való kimenekülésig (exodus) mindene rőfeszítésünkre szükség van. De a kijövés magasabb fok, önállóan nem véghezvihető. Itt kell a Hochma fénye (a bölcsesség), mely realizálja ezt a mozdulatot, ezt az ugrást (héberül paszach az átugrás, átlépés, átpasszolás) .Ez csak a Felső ébredésével lehetséges.
A felkészülés a mi dolgunk, a megvalósítás az Ádó-Teremtőé. Ugyanez történik az adó-szellemi állapottal, amit Sabbat-nak (ülés) nevezünk, hiszen itt sem a naptári naptól függ a dolog. Egyrészt a felső ébredés számít itt is, ahogy mondják: ” Ki nem dolgozott sabbat előtti estén, (péntek este előtt), mit eszik majd Sabbatkor?” HA a hat köznapon nem foglalkoztunk a leltárral, a kijavító gyógyító szándékkal, akkor nem érjük el a hetedik napot, a pihenés sabbatját, szombatot.
Ez van mindig. Mindent meg kell tennünk, ami rajtunk áll, a mi fokozatunkon, s akkor jön a felső megvilágítás és átjutunk a következő Lépésre.
[41029]
