A szeretet nem válhat szokássá
Kérdés
A barátaimmal való törődés lehet valaha a természetem?
Válasz
Nem, az nem lehet. Csak az egoizmus az, amely a természetemnél fogva ural engem. Minden további állapot ez felett fekszik, és csak az állandó erőfeszítések által érhető el.
A kivonulás a spiritualitásba, olyan, mintha ellebegnénk a földünkről, a mi világunkból. Senki nem tudja önmagát csak úgy elillantatni a levegőbe. Ez erőt igényel, ami a gravitáció ellenében hat. A gravitáció, a mi egoizmusunk ereje. Mindig lehúz bennünket, ezért ahogy elfeledkezem a célról, rögtön a földre zuhanok.
Ha mindennél jobban akarom a többiekkel való egységet, akkor folyamatos erőfeszítést kell tennem, a „levegőben való felemelkedésre,” azaz az egységre törekvés irányába. Akkor elgyengülés, amely levág erről az erőről, de abban a pillanatban, amikor elfelejtem, lezuhanok.
Ezért a többiekkel való törődés soha nem válhat szokássá, vagy másodlagos természetté. Hálásnak kell lennünk ezért, mivel ez által kapunk egy esélyt a szabad akarat megvalósításra, minden ezt követő pillanatban.
Ha ez szokássá válna, amely mozgatna minket, akkor egy angyallá válnánk. Az angyal minden pillanatban engedelmeskedik a saját természetének, amely az adakozás természete, és azért képes lebegni a levegőben, „mert könnyebb, mint a levegő,” és ezért nem hat rá a földi gravitációs erő. Azonban az emberi lényre igen, mert az szembesül a földi természetével.
KN
