Hogyan látod az utat
Zohár könyv,”Mispatim”: „A lelkek azok a kicsiny gyermekek lelkei, akik az anyjuk erejéből szopnak. A Teremtő azt látja, hogy ha ők léteznének a világban, akkor ők elszáradnának és savanyúvá válnának, ezáltal ő addig gyüjti össze őket, mig ők kicsik, amikor ők még egy jó illatot árasztanak magukból”
Ne feletjsuk el, hogy itt a saját megszezési vágyról beszélünk, amely ilyen részekre van osztva. Ezek a részek korrekción mennek keresztül és nevezzük mindenféle nevekben: ” gyerekek”, „nők”, „férfiak”, „szolgálólanyok”, „főpap”, „hajadonok” , bölcs tanitvány”, faggyú” és még más nevek.
Egyetlen olyan szó sem a valóságból, a Zohár könyvében, minden, beleértve ezt a világót is, amely ne lenne a vágyaik formájának a pontja. A Kabbala Tudománya, segit minket a fényen keresztül, hogy megmutathassuk ezt a vágyat, hogy: ki ő, hogyan van ez beirányodva, hogyan ellentétes, hogyan terjed ki, mi hiányzik . Mit tegyünk ezekkel a vágyakkal.
Mondjuk azt, hogy létezik egy hatalmas világ előttünk. Ez az ahogy mi érezzuk. Ezek a vágyaknak a formái, ha mi tudnánk ezt, akkor mi nem a külsőséget látnánk, hanem a belsőséget látnánk, hogy mindegyik hogyan kell körbeforduljon és belehelyezödjön, annak érdekében, hogy az eljusson egységhez és az adakozáshoz.
A Zohár könyve megmagyrázza nekünk a fény adakozó utját az edényeinkbe( vágyainkba), és ezek a vágyak, hogyan jelennek meg a korrekció letisztázásának a folyamatában.
Az olvasás alatt, mindegyik személy tanul, arról ami történik neki vagy a „beito” utján, vagy az ember képes felgyorsitani a folyamatot, ami a „Szentség”( Áhishéna) utján. Vagyis azokban a formákban, amelyekben ő akarja látni az ő fejlődését.
