Miért nem vagyok én Vilmos herceg?
A spirituális úton feltesszük a kérdést: mire használjam a tulajdonságaimat, amivel születtem?
Az egyikünknek van jó karaktere: bölcs, nem lusta, mindent megért, látja, hogy érdemes hozzátapadnia a csoporthoz, Fényt fogad be és halad. És a másik mindenkit gyűlöl, nem akar semmit tenni, túl lusta, röviden úgy viselkedik mint egy rossz gyerek, de ez nem az ő hibája, így lett ő megteremtve.
Akkor mit tegyünk? Különbözőek vagyunk: butábbak, okosabbak, gyorsabbak, lusták, szerencsétlenek és van aki domináns, uralkodó. Sok tulajdonsággal rendelkezhetünk, és mindegyik másképp, különböző adagban jelenhet meg bennünk. Különböző tulajdonságokat kapunk a Teremtőtől, és nincs felettük semmi hatalmunk. Nem mi választottuk azokat a tulajdonságok listájáról, nem mi akartuk, így születtünk meg
Akkor hol van az én szabad választásom? Hol van az egyenlőség, ha egyik sem hasonlít a másikra? Hol van a lehetőség a szabad választásra? Hol vannak a lépcsők, amelyeket mindenki kapott? Itt van valami hiba! Hogyan létezhet egy ilyen dolog? Hol van itt az egyenlő szabadság? Az embereknek mindenféle problémáik vannak. Hol van a szabad választás, hol a szabadságunk?
Ennek valami egyenlőségen kellene alapulnia a kezdetben. Mindenkinek ugyanolyan lehetőségei kellenének hogy legyenek mindenben, de a kezdeti különböző lehetőségekből, nem így tűnik a számunkra.
Báál HáSzulám elmagyarázza, hogy a teremtmény miért fejlődik ki ilyen formában.
A probléma az, hogy mi a végső és a teljes állapotból kezdjünk. Írva van: “A végső cselekedet benne van az előbbi gondolatban” (Szof mászé bé máksévá thilá”. A Teremtő alapgondolata, azt mondja: ” Én azt akarom, hogy mindenki ebben az állapotba kerüljön”. Ő megteremtette a végső állapotot azonnal, ahol mi mind a legmagasztosabb tökéletes dicsőségben vagyunk, mindannyian így születtünk meg.
Akkor, én hogyan változtathatom át ezt az állapotot? Hogyan vagyok képes elérni ebben a világban, az én fordított állapotomból, hogy elérjem a végleges és a teljes állapotomat? Rengeteg “hibát” és “problémát” látunk, mert különbözőek vagyunk, mert mindegyikünknek megvan a saját személyisége és morálja. Mindez a végső és teljes állapotból “fejlődik ki”.
Érdekes, miért jelenik meg ez így számomra? Miért nem vagyok én pl. Vilmos, angol herceg? Azért, mert nem mindenki így születik , nem mindenkinek van meg ez az előnye.
Akkor mégis hogyan jelenik meg a tökéletes állapot, egy tökéletlen állapotban?
Erre a kérdésre, Báál HáSzulám, felel ” A Szabadság ” cikkében.
