“Ezerszer fog az igaz ember elbukni, és felemelkedni ismét”
Kérdés
Miért van az, hogy az elmém megérti, hogy a Teremtő a legméltóbb létező arra, hogy elbírálja, mit tesz velem, azonban én mégis rosszul érzem magam emiatt? Miért nem tudok a belső állapotomra hatni, külső cselekedetek által, például olyanokkal, mint az ima?
Válasz
Amit valakinek a vágya pillanatnyilag érez, az tényszerűen maga a személy, önmaga számára. A spiritualitásban senki nem tud színlelni, és olyasmit mondani valamit, amit nem úgy érez. El kell érkezni a szív korrekciójához. Minden más előtt ezért meg kell értenünk, mi van a szívünkben.
Ha valaki sír, akkor mi zokog benne? A szemei, vagy a szíve? Ez a különbség! A probléma az, hogy mi külsőleg cselekszünk, miközben a kabbala tudománya egy belső bölcsesség, a Tóra belső része. A személynek le kell ásnia a szívek szívébe, tanulmányozni azt, és tesztelni.
Akkor meg fogja érteni, hogy a külső cselekedetek csak az útjában állnak, elfedik a valódi képet, összezavarják és becsapják őt. Le kell csupaszítania a szívét, ás színészkedés, azaz panaszkodás és könnyek nélkül használnia kell!
Ha valaki bevesz egy nyugtatót, és abbahagyja a dühöngést, valóban megigazul a bűnös benne? Nem, minden a szívben lévő belső érzések által értékelődik ki. Mi pedig ismerjük, hogy ez milyen. Azt gondoljuk, hogy amit tennünk kell, az az, hogy elkeseredetté kell válni, és sírni kell emiatt. A kabbala nem törli el a külső cselekedeteket, hanem ezekben a belső állapotokat akarja tükrözni, mivel e nélkül semmi nem igaz, a munkánk egésze is értelmetlen, és nem teljesíti be a küldetésünket.
Ezért nem kell attól félni, hogy valaki egy ponton „bűnössé” válik, és egy másikon pedig „igaz emberré.” Két állapota van ugyanannak a spirituális fokozatnak, ahogy mondva van: „Senki nem tud betartani egy parancsolatot (Mitzvah) anélkül, hogy először ne szegné meg.” Ez azt jelenti, hogy valakinek először keresztül kell mennie a szív terhein (azaz még több egoizmust kell megélnie) és akkor tekintjük őt „bűnösnek,” aki megszegte a parancsolatot, és akkor fogja érezni, milyen mértékben képtelen cselekedni.
Akkor a környezete és saját erőfeszítései segítségével erősebb lesz, igényelni fogja a Reformáló Fényt, hogy az korrigálja a vágyát, és csak újra zuhanni kezd. Végül is megszerez egy újabb adag egoista vágyat, és bűnössé válik még egyszer, annak érdekében, hogy folyamatosan korrigálja magát , hogy igazzá válhasson. Mondva van: „Ezerszer fog az igaz ember elbukni, és felemelkedni ismét.”
Minden spirituális fokozat egy új adag egoizmus betöltődésével kezdődik, és a személy, mint bűnös kezdi a fokozatot. Ezek után, befejezi a korrekcióját itt, és eléri az összetapadást a Teremtővel ezen a fokozaton, és akkor igaz embernek tekintjük.
KN
