Kimászás a fekete lyukból
A kabbalisták azt javasolják nekünk, hogy gyakoroljunk a mi kis „játék termünkben” az ebben a világban lévő buborékunkban, ameddig ki nem derül a számunkra, hogy semmi nem működik. Ki fogja ennek a jelenségét biztosítani a számunkra? Ez a Felső Erő, amely az érzékelésünkön kívül esik, ami túl van a mi világunkon.
Ez az, ami „repít” bennünket. Ez az, ami a hibáinkhoz vezet bennünket, a sikerek helyett. Miért? Annak érdekében bosszant minket, hogy felébresszen. A Teremtő kacérkodik velünk, hogy még jobban elkezdjük akarni Őt, és fejlődjünk a legjobb képességeinknek megfelelően. a valódi igényünk alapján, amely az adakozásra irányul, és amely kivezet minket a természetünkből.
Miközben megformálódik ez a vágy, a hozzánk közel álló, egoisztikus sarokból való kilépésre, felismerjük, hogy mennyire végesek és kicsinyek vagyunk. Ez hasonló egy fekete lyukhoz, amely nem engedi a Fényt kitörni, az áthatolhatatlan gravitáció miatt. Mi is egy „fekete lyukban” vagyunk, amiből képtelenek vagyunk kitörni. Másfelől gondozhatjuk a vágyunkat a szabadságba való kitörésre, vagyis a „vágyra, hogy ne vágyakozzunk semmire”. Ez az amit megtudunk tenni.
Hogyan? Ez azért van, mert ha mi helyes módon rendezzük el, akkor a csoport összeköt mindenkit. Ez az, ahogy a mindennapi életben történik. Bárhova megyek, mindenféle dolgok kínálkoznak a számomra, amiket soha nem választanék magamtól a vágyaim tárgyának. Megmondták nekem például, hogy fejfájás elleni tablettákra van valóban szükségem, de mi van, ha jól vagyok, és minden rendben van az életemben? Akkor azt mondták nekem, „Hogy lehetséges ez? A leglényegesebb dolog hiányzik az életedből! Nézd meg a felebarátodat, ő már megszerezte ezt. El sem hinnéd, mekkora választékunk van a számodra!”
Valójában soha nem gondoltam ezekre az élvezetekre, azonban szüntelenül nyomás alatt állok, hogy próbáljam ki ezeket, és nézzem meg magamnak. Más szavakkal, kialakítanak egy vágyat bennem, egy irányultságot, amely felé nincs semmilyen saját vágyam ezt megelőzően. Ilyen a társadalom befolyása.
Nekünk is meg kellene alkotnunk a spirituális világ hirdetési ügynökségét, amely állandóan tevékenykedne rajtunk, szükségletet teremtve arra, amire magunktól nincs szükségünk. Ebben az ügynökségben a feladatomnak, annak a tudatnak az alapján kell állnia, hogy így, a külső cselekedetek által, önmagamon tevékenykedem.
Lényegtelen, hogy önmagamat akarom befolyásolni, egy spirituális termék megvásárlására. Átviszem ezt a vágyat, a csoporton és a csoport vágyain keresztül, majd ez visszatér hozzám, egy felismerhetetlen formában. Ennek eredményeképpen, megkapom az inspirációkat, és szó szerint a szükségen kívül, a spirituális beteljesedés felé való törekvést is.
Ami átmegy a többiekhez, többé nem az enyém. A kezdeti üzenet telítődik a barátok vágyaival és az egész csoport ezen a hazugságtól kezd függeni: „Tudjátok, annyira nagyszerű itt, a spiritualitásban! A mi világunkkal összehasonlítva, mint ha a mennyország lenne itt a földön!”
Átmossák az agyamat azzal az üzenettel, amit ők maguk sem hisznek. El akarnak adni nekem egy terméket, és profitot akarnak rajta csinálni azzal, hogy a hirdetői ennek, miközben én komolyan veszem a szavaikat, hatalmas erőfeszítéseket teszek a spirituális világ megszerzésére.
KN