Hogyan kezdjük el meghallani a tanárt
Lehetetlen helyesen előre haladni, amennyiben saját véleményünkre hallgatunk, mivel mi teljesen ebben a világban létezünk. Mi csak akkor leszünk képesek növekedni, amennyiben felfedezünk két tisztán megkülönböztethető véleményt: meghalljuk saját véleményünket és a tanár véleményét, megértjük a különbséget a kettő között, és képesek leszünk azokat összehasonlítani egymással, hogy mindig az értelem feletti hitben haladjunk, és elfogadjuk a tanár véleményét.
Választanunk kell, és előre kell lépnünk állandóan, a tanár véleméynét választva sajátunk felett, egyre növekvő önzőségünk és az összes belső kétségünk és vitánk ellenében, függetlenül a látszólagosan nyilvánvaló tényektől és logikától, mely azt sugallja hogy mi már most is értelmünk fölött vagy alatt haladunk.
Amennyiben a személy képes megbirkózni ezekkel a problémákkal, akkor képes lesz előrehaladni. Amennyiben nem képes minderre, akkor nincs esélye a sikerre. Ezáltal csak kevesen érik el a spirituális világot.
Annak érdekében, hogy túléljük az ilyen belső kűzdelmet, és képesek legyünk saját logikánk ellenében haladni állandóan, szükségünk van a csoport támogatására, mely állandóan megerősíti a tanár fennhatóságát. Mindez azt jelenti, hogy szükséges magunkat lealacsonyítani a csoport előtt annak érdekében, hogy attól erőt kaphassunk, hogy legyőzhessük saját véleményünket, és elfogadhassuk a tanárét.
Három résztvevő van ebben a munkában: a személy maga, a tanár és a csoport. Mindez szükséges a Teremtő felfedezésének eléréséhez (akit fel lehet fedezni az ellentétes oldalról ugyancsak), hogy a tanár véleménye és a Teremtő véleménye eggyé olvadjon össze. És akkor a személy képes lesz előre haladni, azáltal hogy megértette hogy a csoport és a tanár a Teremtő képviselői számára. Ezáltal a személynek el kell rendeznie mindezeket a koncepciókat, vizsgálatokat és választásokat az ő irányukban.
Amennyiben szerencsések vagyunk, megtesszük mindezt és képesek leszünk előre lépni, amennyiben nem, akkor még csak azt sem érezzük, hogy nem helyes választást teszünk, és nem mozdulunk a helyes irányba. Akkor semmilyen mérlegünk nem lesz, ahol lemérhetnénk mindezt.
Mikor van az, hogy “Ami a szívből jön, az belép a szívbe”. Amikor mi helyesen hozzuk létre véleményünket a tanár véleményéhez képest, akkor elkezdjük majd meghallani amit a tanár mond.
