Dr. Michael Laitman

Feltárni a mindent összekötő kapcsolatot

Lényegében a kabbala az ember, illetve az emberi természet korrekciójának a módszere. Így tehát, a tanulásunk keretein belül, részt veszünk a széles terjesztésében ennek az információnak.

Körülbelül kétmillió tanulónk van szerte a világban, 26 nyelven oktatunk nagyon sok országban. Látjuk, hogy a legkülönbözőbb emberek, akik több nemzetet reprezentálnak, milyen módon fejezik ki az igényüket erre a bölcsességre, és milyen módon kezdik megérteni, hogy a világnak nincs jövője e nélkül.  

Mindezek mellett, gyermekeket oktatunk, és látjuk, mennyivel jobban fejlődnek ezáltal, hogy mennyire megnyílnak. Könyveket adunk ki, tévé csatornát üzemeltetünk, és aktívan dolgozunk az interneten. Így mozdítjuk előre a fejlődést.  

A kabbalát csoportokban tanuljuk. A kabbala nem arról szól, hogy elkülönülünk a többiektől, sőt, a személy sokkal jobban fejlődik egyénileg is akkor, ha csoportban, azaz egy ilyen környezetben van, és folyamatosan változtatja magát a csoport dinamikája által. Lényegében a személy alkalmazkodik a környezethez, amelynek állandóan meg kell, hogy mutassa önmagát, időről, időre, és az igényét az egoizmus fölé kerülésre és arra, hogy elhagyja önmagát, hogy a másokra irányuló szeretetben lehessen. Az ember ezt gyakorolhatja a csoportban.

A környezettel való kapcsolat megalapozása által, az ember érzi, a szükségességét a környezettel való egységnek. Majd a kapcsolati háló mindenki között feltárul, ez felette áll a személyes egoizmusnak, és az ember érzi a közös kötelékeket, a közös erőt, amely a közöttük lakozik. Ennek eredményeképpen mintha mindenki egyetlen énben egyesülne, és elkezdené érezni ehhez a kollektív erőhöz való kapcsolódást.

Ennek köszönhetően felfedezzük a jelenleg számunkra tudatosuló valóság felett álló magasabb valóságot. A jelenlegi valóságot belül érzékeljük, az edényünkben, és ezért korlátozva vagyunk ebben az érzékelésben. Élvezetet akarunk megszerezni, és amikor az élvezet belép a vágyba, kioltják egymást, mivel kölcsönösen szemben állnak a minőségeiket tekintve egymással.  

Kiderül, hogy minden pillanatban, amikor elérünk valamit, csak egy pillanatra élvezzük, majd ez az öröm azonnal eltűnik. Rohanunk a következő vágy után, megérintjük, majd azonnal ez is eltűnik. Mihelyt az élvezet belép a vágyba, szinte azonnal semlegesíti azt. A rövidzár a plusz és a mínusz között kioltáshoz vezet.

Másfelől amikor a személy kilép magából és felülemelkedik az egoizmusán, elkezd egyesülni a csoporttal, létrehoz egy edényt önmaga felett, egy külső vágyat. Most önmagán kívül érzékeli az edényt és a vágyat is, és ott az élvezet nem tűnik el. Éppen ellenkezőleg, a valóság egy végtelen létezésbe fordul, az idő felett álló módon.

Az élvezet, amely belép, majd eltűnik újra meg újra, az idő érzetét teremti meg a számunkra. Ha azonban az élvezet nem tűnik el, ha érezhetjük, hogyan árad vég nélkül, akkor felülemelkedünk az idő érzékelésén, és érzékelni fogjuk a természet általános erejét, amely körülvesz, és amely elrendez bennünket.  

Elkezdjük megérteni a valóság minden részletét összekötő kapcsolatot, hasonlóan egy hímzés hátoldalához, amely tartalmazza a képet alkotó szálak hálózatát. Ez az, amit felfedezünk a kabbala tudománya által, azaz a kapcsolatot és a kölcsönös egymásra hatást közöttünk.  

Ez nagy hatást gyakorol az emberekre, és megváltoztatja őket. Megpillantva ezt a valóságot, megértjük, hogy nem tudjuk ezt a valóságot irányítani kapcsolat és kölcsönös megértés nélkül, mivel mert nem láthatjuk a másoknak esetleg okozat károkat.

Így nincs szükségünk harcra, csak beteljesedésre. Ezen az úton a személy szabad lesz, és tiszta módon kezdi el látni a világot. Akkor, ennek a fokozatnak megfelelően képes lesz az önmaga számára lényeges cselekedetek sorozatának meghatározására.

 

KN

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,720 seconds.