Dr. Michael Laitman

Egy szálka az univerzumban, vagy szeretett gyermek?

Baal HaSulam „Általános bevezető a Panim Meirot u Masbirot című könyvhöz” azt írja: ahogy a testi dolgok el vannak választva egymástól, akár egy fejsze, akár egy kalapács által, a spirituális dolgok ugyan ilyen módon választódnak el egymástól a formák különbsége által. Amikor a formák különbözősége megnő, és eléri a teljes szembenállás pontját, azaz az egyik teljesen más minőségű, mint a másik, a teljes elválasztás jelenik meg közöttük.

A Teremtő szempontjából, aki teremtette az élvezetre való vágyat, nincs különbség a kapni akarási és az adakozási vágy között. Mint egy gyerek, aki kap az anyukájától, nincs köztük semmilyen megosztás. Elválaszthatatlanok, és úgy élvezik egymás létezését.

Láthatjuk, hogy a természetben egy idegen organizmus hogyan létezhet másnak a testében, ahol megkapja a növekedés lehetőségét is az anya szervezetétől, és egyáltalán nem érzi magát idegennek! Hogy lehetséges ez a jelenség egyáltalán, tehát hogy magzat az anyja méhében ennyire integrálódhat, miközben ha egy szálka fúródik a testünkbe, azonnal elkezdjük kivetni, mint idegen testet? Ilyenkor a gyulladás azonnal kialakul körülötte és a test megpróbálja elszeparálni magától, amit idegennek érez.

Ismert, hogy a szervátültetéseknél mennyire nehéz átlépni ezt a határvonalat, a test és az új szerv összeférhetetlenségét és a beültetett szerv kilökődését megakadályozni. De itt épp az ellenkezője történik: egy test növekszik, egy másikon belül, és a nagyobb test mindig törődni kezd a kisebbel, minden megpróbálva annak az előnyére tenni!

Ez egy példája annak, hogy az élvezetekre irányuló kapni akarás (a magzat) és az adni akarás (az anya) nincs egymással konfliktusban. Ugyanez történik a Teremtő viszonylatában, aki teremtette a kapni akarást. Ez a vágy nem ellentétes vagy nem áll szemben az adakozással.

Azonban ha a cél az, hogy eljuttassuk ezt az élvezetekre törekvést az adakozás formájához, akkor először ellentétesnek tűnnek, a bennük lévő szándék alapján. A kezdeti állapotban van egy adakozni vágyás és egy megszerzési vágy, azaz a Teremtő és a teremtmény. De nincs köztük nagy eltérés, egységben léteznek. Majd ahogy a teremtmény fejlődik, és megszerzi az egoista szándékot, és egyezésben ezzel ellentétessé válik a Teremtővel, az adakozás szándéka ellentétes a magára irányuló szándékkal, a kezdőpontjától, a végső pontjáig, azaz a nullától, a teljes újra egyesülésig.

Amit korrigálnunk kell, az nem más, mint az egoista szándék, és nem az egoista vágy! A vágy, mindig ugyanaz marad, mindig megmarad a kapni akarásban. Azonban a szándék az adakozás irányába kell, hogy forduljon.

Azonban általában összezavarodunk ebben a kérdésben, azt gondoljuk, hogy harcolnunk kell a vágyainkkal. A vallások és különböző spirituális gyakorlatok megpróbálják lerombolni a vágyakat, vagy legalább is csökkenteni. Azonban a kabbala az ellenkezőjét mondja: „a vágyat és az adakozási szándékot együtt kell növelni!” Akkor képes lesz valaki többet

KN

Szólj hozzá

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

77 queries in 0,249 seconds.