Dr. Michael Laitman

Volt egyszer két barát

A spiritualitás útján én magamra hívom a változást, úgy hogy én megpróbálok összekapcsolódni a csoporttal, lenullázom magam, hogy összeolvadjak a barátokkal.

Az összes változást a belső vágy durvaságában, a megszerzési vágyban érezzük, ahol az érzékelés történik azaz ahogy  érzem magamban, hogy mennyire  ellenállok a kapcsolatnak.

A kapcsolat mindig két ember között kezdődik, majd kiterjed a csoportra. De ha két ember együtt ül a leckén, az még nem előrehaladás, és az sem ha a bárban együtt ülnek, egy sör mellett és elszívnak egy cigit.

De amikor mi a valójában elkezdünk összekapcsolódni, felfedezzük az ellenállást, amikor nem csakúgy közeledünk egymás felé, mint barátok egy önző közös érdekkel, mint pl. egy focicsapatnak a rajongói. Hanem ha a célunk az, hogy elérjük a Teremtőt a köztünk lévő kapcsolatban, ez csak azon keresztül történhet, ha lenullázzuk magunkat nem pedig azon, ha egymás egóját növeljük, és boldogok vagyunk ettől. Hanem csak is azt akarjuk hogy feltáruljon köztünk a a harmadik összetevő, a Teremtő.  A barátommal abban a mértékben kezdünk el eltávolodni egymástól, amilyen mértékben felfedezzük, hogy nem tudunk összekapcsolódni.

Mondjuk, hogy van nekem egy szívbeli barátom, együtt nézzük a focit, együtt megyünk a bárba, és együtt utazunk, külföldön is együtt voltunk és napról napra együtt vagyunk: minden este én meglátogatom  őt, vagy ő engem. Mi történik most velünk, amikor nekünk dolgozni kell, hogy elérjük a  spiritualitást, és el kell érnünk hogy felfedezzük a Teremtőt?

Akkor elkezdjük felfedezni a gyűlöletet. Miért? Azért mert a Teremtő közöttünk van.  Ott van az a pont, hogy irányt kell váltanunk,  nem szabad arra felé mennünk, hogy örömet kapjuk egymástól, hanem a Teremtő felé kell együtt indulnunk.

Többé nem dolgozhatunk a önző vágyainkkal, egy mozdulattal el kell töröljük ezt. Nem számít ha jó nekem a barátommal, nem számít hogy együtt dolgozunk a munkahelyünkön, és az sem ha mi együtt megyünk a bárba esténként. Le kell mondanom az összes élvezetről, amelyeket tőle kaptam. El kell kezdenem egy teljesen más módon kapcsolódni vele egy olyan ponton, ahol a kapcsolat vele csak azért van, hogy adományozzunk a Teremtőnek, és ne vegyek el semmit magamnak. De ha nem kapok a barátomtól semmit, akkor miért van szükségem rá, mint barátra? Mire kellene nekem ő? Sok ilyen “barátot” találok az utcán, akikkel ez a helyzet. Nem! Mert most a Kabbalista csoportban  más módon hívom barátnak őt: mi barátok vagyunk, mert ő és én a Teremtő “rajongói” vagyunk és már nem a foci rajongói, hanem az adományozás erejét keressük. Tehát feltárul, hogy minden ami ezelőtt volt, annak vége szakad, és az ember elér egy teljesen más szintjére a fejlődésnek, egy teljesen más kapcsolati szintre emelkedik.

BS

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

62 queries in 0,717 seconds.