Fogjátok meg a tolvajt!
Kérdés
A mi világunkban elfogadható, hogy az ember lenullázza a véleményét, egy fontos ember előtt. Miért nehéz azt megtenni a spiritualitásban ?
Válasz
Én lenullázom magam egy fontos ember előtt, mivel nyerek abból valamit. A megszerzés iránti vágyam az mindig ilyen számításokat végez. Egy erős ember, vagy gazdag ember, fontos ember, valamit, amit fontosnak találunk, akkor érdemes számunkra, hogy lenullázzuk magunkat előtte, mert ezáltal kapunk valamit abból, hogy szolgáljuk, hogy mellette vagyok, hogy alávetem magam neki. Tehát a kicsiny kap valamit a nagytól, vagy az erőssebtől és ennek megfelelően ér el valami beteljesülést.
Ez az, amit megteszünk ebben a világban. Hogyha nem így tennénk, akkor a csapások jönnének hozzánk, annak érdekében, hogy mi elfogadjuk ezt. Mondjuk, hogy nem akarom meghallgatni, amit a rendőr mond nekem, akkor megbüntet, vagy a törvény elé visznek. Büntetést kapok, így a következő alkalomkor engedelmeskedek neki. Azaz, a mi világunkban megéri a számomra, hogy ezt megtegyem. Ha én nem fogadom el, akkor a csapások által felismerem, hogy el kell fogadnom ezt.
De ez a Teremtővel szemben nem így működik, azért mert Ő rejtve van előttem! Mivel az adakozás tulajdonsága megjelenik nekünk, de mi nem akarjuk elfogadni azt, mert ha nyilvánvalóan látnánk, akkor rohannánk felé, mint a tolvaj, aki maga is kiáltja hogy “fogják meg a tolvajt!”.
De ha szeretnénk a Teremtőt, a szívünkkel és lelkünkkel, akkor sokat kapnánk Tőle. És ki ne akarna hozzáolvadni ehhez az erőhöz, amely minden felett uralkodik az egész világban? – Persze, hogy mindenki megtenné ezt.
Ezért a Teremtő nem tárul fel számunkra, mint legnagyobb, aki ad és ellenőriz. Ő csak az adakozás tulajdonságában tárulhat fel, amelyet mi meg kell szerezzünk. De mi nem akarjuk ezt, és inkább elmenekülünk tőle. Ezért Ő nem fedeződhet fel előttünk, sem a jó és sem a rossz oldalon, sem a beteljesülés sem a szándék oldaláról.
Az egyedüli dolog, ami maradt nekünk, a környezettel való munka. A Teremtő megadja a kezdő vágyat az adakozás érdekében, és a többit nekünk kell felfedezzük, a környezeten belül kell, hogy fel “melegítsen” minket az adakozás tulajdonsága, növelve a vágyat a kölcsönös garanciára. Minden munka a környezetben történik, és alig érinti el a Felső erőt. Csak abban a mértékben, amelyben mi befektetünk, a tanulásban, a környezetben és a terjesztésben, segítség érkezik hozzánk, ami a fentről való felébresztés.
Másképp ez lehetetlen, mi vagy rohannánk Ő felé, érezve a fontosságát, vagy elmenekülnénk az adakozás tulajdonságából, és félnénk attól, hogy olyanná váljunk, mint Ő.
BS
