A bizalom hiánya
A gazdasági rendszernek illeszkednie kell a társadalom állapotához. Mostanáig fejlesztettük és modernizáltuk az egoista rendszert, amelyben mindenki a képességeinek és az erősségeinek megfelelően jutott javakhoz. Nyersanyagok, a hadsereg, a politika, de még a csalások is egyszóval minden, a köztünk lévő, egoisztikus kötelékek hálózatához kapcsolódnak és mindennek a képlete, a nyereség maximalizálására irányul.
Azonban, a nyereség nagyon különböző lehet. Például, valaki hatalmas összeget fizet azért, hogy nagyra tartott és olyan ember lehessen, akitől tartanak a többiek. Mások, mást részesítenek előnyben, minden attól függ, milyen fajta a közösség. De végül, minden, a hálózat részévé válik, amely összekapcsol minket, és lényegében mindent meghatároz.
Ehhez kapcsolódva, meddővé tesszük, az egoizmus, az irigység, hiúság és a bujaság által, mind az egyén, mind a nemzet tekintetében, mivel ez egész és a rész, egyenértékű. Ennek eredményeképpen, ez a hálózat az egész világ fölé nyúlik, mindenféle vágyakban elnyelődik, átitatja az országok, nemzetek történelmét, beépül a vallásokba, és a jövőről alkotott álmokba…
Minden ebbe a hálózatba szövődik bele, és ezért nem érthetjük azt meg. A teljes valóság belekeveredik a törött, egoisztikus kapcsolatrendszerünkbe. Túl nagy a befolyásoló tényezők száma és változatossága, és nem tudjuk, hogy sűríthetnénk be ezeket egyetlen képletbe több száz országot, elnököket, miniszterelnököket, hadseregeket, pénzt, természeti erőforrásokat, vallási preferenciákat és mentalitásokat, múltbéli eléréseket és a jövőbeni reményeket.
Lehetetlen megérteni ezt a felfoghatatlan mennyiségű adathalmazt, és ezért a gazdasági rendszerünk, ezzel a szegényes van leírva, hogy képesek legyünk felfogni ezt, a közös hálózatból. illetve azok, akik képesek ezt még jobban megérteni, és előre látni, többet nyernek, mint a többiek.
Ez történt eddig. A rész és az egész formaegyezési törvényének megfelelően, kivetíthetem, a minőségeimet az országra, az egész világra, és ez az, ahogy mi mindannyian létezünk az egoista természetünkbe. Egy bizonyos mértékig, megérthetem és alkalmazhatom az ország és a világ alapelveit, és a kormányzó intézmények felépítését, ennek megfelelően.
Azonban ma, a kapcsolatrendszerünk lecserélődött. Az új program már alkalmazásra került, és folyamatosan felülírja az előző verziót. Ez, az egység és a kölcsönös garancia, egyre növekvő keresésére kötelez minket, habár ez nem egyezik a vágyunkkal, mégis ez az ügyeink jelenlegi állása.
Másfelől nem tudjuk, hogyan közelítsük meg ezt a hálózatot, és elvesztettük a másokkal való helyes kommunikáció képességét. A világ a bizalom hiányában szenved, a bankok nem hisznek a termelőknek, a kormányok nem bíznak egymásban. Ez természetes. Ezt megelőzően a kapcsolatok világosak voltak, „te adsz nekem, és én pedig neked.” Jól megértettük egymást, az egoizmusban.
De a helyzet, megváltozott. Nem mi változtattuk meg magunkat, továbbra is a régi természetünkben vagyunk, de ugyanakkor feltárjuk az újfajta kapcsolatokat, melyek teljes egészében felfoghatatlanok a számunkra, az ezt közvetlenül megelőző helyzetünkből nézve. Még csak észre sem vesszük az altruista jellegét ennek.
Ez az, amiben a probléma rejlik, amelyet az általános módszer nem tud megoldani. A kérdés az, hogy milyen módon fog haladni a társadalom, az egység irányába. Az okok lényegtelenek: vagy a gazdaság miatt, vagy a biztonság kérdések okán, vagy csak egyszerűen a szociális szükségletek nyomnak ebbe az irányba. Minden esetre, csak az egység felé való irányulás fogja a társadalom hirtelen elkezdeni megérteni, mit is jelentenek ezek a szavak: „Aha, hát ez az! Mit lehet akkor most tenni? Mit lehet tenni?”
Be kell vezetnünk, egy integrált nevelést. Nincs más megoldás. Meg kell tanulnunk, és világossá kell tennünk, hogy az új egység, nem az előző kapcsolatok talaján épül fel, tehát tudnunk kell, hogyan változtathatjuk meg a természetünket, kis lépésekkel. Még ha nem is kívánom ezt egyáltalán, ez az egyetlen lehetőség arra, hogy adaptálódjunk a természethez, és az adakozó kapcsolatrendszerhez, amely feltárul a számunkra. Csak akkor leszünk képesek az életünket rendbe szedni és különben teljesen elveszítjük az utat, és összeomláshoz jutunk minden területen.
A modern gazdaság az „add és vedd el” elvére épült, ahogy mondva van: „menjetek és vegyétek el egymástól.” Mi történik, ha az emberek, az ipari vállalatok, az országok, és az egész világ nem lesz képes kezelni egymást? A világ visszatér egy önellátó gazdálkodási formára, azaz azt használom, amit előállítottam. Ez egy katasztrófa lesz, de a világ könnyen lehet, ebbe az irányba halad.
Ezért annyira fontos az integrált nevelés és a globális kapcsolatok megértése ma. Szükséges, hogy megtaláljuk a helyes formát ennek a kifejezésére, és az egész világnak való elmagyarázására.
KN
