Talán miattam szenved az egész világ
Kérdés
Hogy mennyit szenvedünk még, mint a makacs gyerek, aki nem hajlandó magának jó környezetet /csoportot/ építeni? Hogyan lehet legyőzni ezt a makacsságot?
Válasz
Magunkat kell meggyőznünk, hogy lépni kell. Enélkül marad a szenvedés. Szégyent kéne éreznünk a világ szenvedése miatt, hiszen nem adjuk meg neki, amire szüksége van s amit megadhatnánk. Igen, éreznünk kéne a bűntudatot a világ szenvedéséért. Égessen a szégyen, mert emiatt esetleg megtesszük, ami tőlünk telik majd.
Azok az egyéni számítások, amelyek felmerülnek, mikor otthon ülünk és semmit nem teszünk, nem visznek sehová. Bárhogyan is tűnik nekünk, az erőnket arra kell használjuk, hogy felfogjuk, hatunk a világ szenvedésére, felelősek vagyunk a javulásért.
Igenis gond kell legyen, hogy nem törődünk a világgal és az emberekkel, hanem azt gondoljuk: ” Hadd szenvedjenek, talán akkor majd megváltoznak.” Ők nem tudnak változni. Csak mi tudunk változni és rajtunk keresztül jutnak el ők a helyes döntésekhez.
A szellem /a nem-fizikai/ szintjén érezzük, hogy a világ egy belső vetített rendszer. Képzeljük csak el : éveken át tudatosan ártottunk más embereknek, ellenségesek voltunk és ezt élveztük is, és hirtelen kiderül, hogy ők mind a rokonaink, gyermekeink. Képzeljük csak el ezt a fájdalmas érzést, ahogy eszünkbe ötlik végre, hogy miattunk kellett mindazt elviselniük, ami történt.
Ez az a szégyen, ami most feltárulhat nekünk. Hogy csökkentsük, sietnünk kell, s az egyéni számítgatásokat el kell vetnünk. Bármi is történik, ne figyelj mások viselkedésére. Hiszen a Teremtő szándékosan mutatja őket olyannak, amilyenek, hogy eszünkbe jusson az adás szándéka és csak jót kívánjunk nekik mindig.
