A lendítőkar
Kérdés
Hogyan lehet mérni az elérést? Látjuk a történelemben, hogy az elfogadó – kabbalista – bölcsek egy részének könnyen ment, de a többségnek csapásokon át vitt az útja. Hogy lehet, hogy valaki öt év alatt eléri a Machszomot (ego-szűrőt), más harminc évig dolgozik rajta, s van, aki bármilyen erőfeszítést tesz, nem ér el semmit?
Válasz
Nem tudjuk összehasonlítani az emberek elérését, mert nem ismerjük a kezdőpontjukat, hogy honnan indulnak. Képzeljük el, hogy valaki a lélek-piramis ötödénél van, de rettenetes vágyakkal és nagyon megromlott tulajdonságokkal születik, és rengeteget kell ezért dolgoznia magán, nem elég harminc év, hanem kétszer annyi kell és tíz újjászületésen keresztül. Mennyi idő kell, míg eljut a lélek-gyökerének a foglalatához? És időközben mindenki fanyalog: „Micsoda nyomorult…”
És itt van egy másik, aki lentebbi, középszintről ered, de pár év alatt eljut a célhoz. Aki a „közös felépülési vágy”, a szívben lévő pont, vagyis az „Íz-ráél” lélekhez tartozik, annak rengeteg munkája lesz még ezzel. Hiszen voltunk feljebb, de összetörtünk, és lehulltunk az „egyiptomi”, a „népek” szintjére, a kapni akarás önző szintjére, ami nálunk megsokszorozódva jelentkezik. Ezért a felépülés is nehezebb nekünk. Ez látható azokban a bajokban és gyűlöletben, mely végigkíséri Ízráél népének történetét.
A szellem fennsíkjára elérni nekünk sokkal nehezebb, mint a népeknek. Az egyszerű embernek elég csak hozzánk csatlakozni: „Igen, készen állok…akarom ezt”, mondják. És valóban érzik, hogy megéri nekik. Mert éppen bennünk és nem bennük rejtőzik el a Gonosz ösztön (az egó), a megtört szív. Elhozzák a terheiket és a lábunkra kötik. És minekünk kell megtalálni az eszközt, hogy megkönnyítsük a terheiket.
Honnan kapunk majd egy lendítő-eszközt, hogy megküzdjünk ezekkel a terhekkel? Hogy működik ez? Ezt meg kell oldanunk. Az emberek elhozzák terheiket és odateszik a végső vonalra, mint egy repülőtéren s nekünk kell valahogy elhordani őket s kielégíteni őket.
Nincs miért panaszkodni. Sőt, nincs is módunk eldönteni, hogy ez vagy az az út könnyebb, vagy nehezebb. Egyszerűen ebbe vagyunk öltöztetve, nincs módunk összehasonlításra. A természet szerint bele vagyunk merülve saját magunkba és nem tudjuk mérni az elérést.
(geo)
