Ennek itt és most kell megtörténnie
Abban a pillanatban, amikor belépünk a kongresszusi csarnokba, azonnal kapcsolódnunk kell a hatalmas kollektív vágyhoz, mindeközben készen kell állnunk a teljes és hiánytalan, elmélyült kapcsolatra egymással, és el kell várnunk, hogy ez a kapcsolat az itt és most-ban megtörténik! Arra kell gondolni, hogy ez szükségszerűen itt és most megtörténik, (ahogy az elmondatott: a Messiás bármelyik pillanatban megérkezhet). Ezek a gondolatok előidézik magát a vágyott jövőt, és az valóban megtörténik.
Nem elegendő csak úgy eljönni a konvencióra – felkészülten kell megérkezni. Ezért kell tanulmányoznunk a kongresszusi anyagokat. A terveim között semmi nem szerepel, ami az újdonságával meglephet bárkit. Éppen ellenkezőleg, minél ismerősebb valakinek az anyag, és minél jobban azt érzi, hogy én, egy számára ismert dologról beszélek, válaszként a vágya egyre jobban arra irányul, amit olvasott, hallott, tanult, és én annál inkább képes leszek új magyarázatokat és új megértéseket eljuttatni hozzá.
Olyan embereket szeretnék látni a konvención, akik értik, érzik az anyagokat, és szinte előre megérzik, miről beszélek. A leckék tartalma és forrásai megtalálhatóak a kongresszusi felkészülési anyagokban. Tanulmányozni kell ezeket, mert nem szabad semmilyen meglepetéssel szembesülnünk. Minden előrelépésünknek, előrehaladásunknak belsőleg kell megtörténnie, új állapotokhoz való kapcsolódás és azok feltárulása által.
Ezt nevezzük előrehaladásnak. Az anyagok tartalma lehet azonos, de a benyomások, melyeket ezek bennünk hagynak és a mélység, mely feltárul a nyomukban, új lesz. Mi betűről betűre egy új módon fogjuk érezni ezeket, egy új szinten, egy következő szinten.
Ezért meg kell tanulni bizonyos anyagokat és a dalokat fejből, hogy azok mindannyiunknak ismerősek legyenek. Ez nagyon fontos. Ha mi valaminek ismerjük az ízét, majd újra megízleljük, akkor mindig új élvezeteket ad. De ha valamit először ízlelünk meg, alig érezzük az ízét.
Ugyanez mondható a bűnről is: az első bűn nem számít bűnnek, mivel az ember nem tudja mi fog történni, és csak egyszerűen kipróbálja. De mihelyt „megízlelte” a bűnt, és folytatni akarja, újra és újra elkövetni, pont úgy, mint Ádám, aki azt mondta a Tudás Fájának gyümölcséről: „Ettem belőle, és még enni fogok!” – akkor ez már valóban Bűn.
Ezért kell megízlelnünk” a kongresszusi anyagokat előre, hogy magán a kongresszuson „folyamatosan ehessünk,” és felfedezhessük a „valódi ízeket.” Nem elég, ha elolvassuk az oldalak felét, és azt gondoljuk – kész vagyunk. Fel kell építenünk az edényt, az érzékelésünk eszközét, és úgy kell elrendeznünk mindent, mint ahogy a dagasztás előre elrendezi a kelő tésztát. Ez az, ahogy fel kell melegítenünk a szívünket, magunkat. Az általános felkészülés meghatározza majd, hogy ott a helyszínen érzünk e valamit, vagy sem.
Amennyivel jobban fel vagyunk készülve, annyival gyorsabban leszünk képesek elérni mind a szív, mind az elme erejét. Ha mindkettő megfelelően működik, elérjük a teljes feltárulást.
KN
