Egy gazdag szegény ember
Semmi nem létezik a Közvetlen Fény négy fázisán kívül. Azonban a részleteihez szükségünk van a teljes teremtésre, amely ez által borult létezésbe.
A Végtelen Világ Malchutja eldönti, hogy el kell érnie az összetapadást, mivel nem bírja elviselni leválasztottságot. Az összetapadás, egy Fénnyel teli állapot, és része a Teremtőnek, a Fénynek, maga a teljesség. Azonban a Malchut felfedezi, hogy pontosan ellentétes ezzel.
Ez pont olyan, mint amilyen helyzetet leír a történet, ahol egy szegény ember elmegy a gazdag barátjához. A gazdag barát mindenét szívből felkínálja neki. De a szegény ember még mindig rosszul érzi magát, mivel nem az a fajta ember, aki mindezt meg tudja szerezni, és semmilyen módon nem képes viszonozni a barátja kedvességét.
Kaphat valamit és élvezheti is ezt valamilyen módon. Amikor megkapja mindazt, amit a gazdag barát adni akar, a fő probléma az, hogy nem ő teremtette ezt a helyzetet. Ha semmi nem változik abban, aminek belőle kell származnia, akkor olyan, mintha semmit nem kapott volna. A szegény ember ezen a módon, csak így kap meg bármit, és ezért az öröme is ilyen lesz ebből származóan. Tehát, akkor mi a különbség?
A különbség abban rejlik, hogy önmaga által kell megteremtenie az egész helyzetet. Ezért, el kell hagynia a jelenlegi állapotot, és egy független módon kell majd visszatérnie ebbe az állapotba.
Pontosan ez történik a Végtelen Világ Malchutjában. Ebben minden megvan, kivéve ezt az extra elemet. A Fénnyel való teljes összetapadás megvan, de ennek át kell mennie egy megszorításon, és a fejlődés folyamatán annak érdekében, hogy elérjen ugyanahhoz az állapothoz. Azonban most már a szegény embernek magának kell ezt, tudatosan akarnia!
A szegény ember szegény is marad, és kapni akar a gazdag embertől, hozzá akar tapadni, függni tőle, és élvezni mindazt, amit kap tőle. A szegény embernek újra kell teremtenie ezt a helyzetet, az utolsó részletig. Különben, ha nem tér vissza a megfelelő állapotba, megsérti a gazdag barátját, a Teremtőt.
Az egyetlen ehhez adott dolog, az egyetértésem mindahhoz, amit a Teremtő létrehozott korábban, csak most önmagam által érem el azt. Én magam hajtom végre! Akkor sem nélkülözés, sem a vágy gyengesége, vagy a teremtmény túlzott alázatossága nem fog hibát okozni. A szegény ember visszatér a megfelelő helyzetbe, amelyben nem volt semilye, és mindent megkap a gazdag ember asztaláról. Azonban most már ez nem megalázó, hanem megtisztelő.
KN
