A globalizációról
A globalizáció fogalma helytelenül van a nemzetközi kereskedelemmel, technológia, információs és elképzelés transzferrel azonosítva, illetve azzal, hogy az emberek szabad mozgása biztosítva van, egy nyitott gazdaságban. Valaki figyelembe veheti ezt a fejlődést, és ezeket komoly fenyegetésnek láthatja a globális gazdaságra.
De a globalizáción nem csak az univerzális átválthatóságot értjük, hanem sokkal inkább az integrációt, olyan mértékben, amely elvisz minket a teljes össze fonodásba minden határon túl. A globalizáció nem egy fajta kifejeződése a gazdasági fejlődésnek, sokkal inkább szociális fejlődés, az újfajta emberiséghez vezető út. A válság, amivel szembesülünk, az egész emberiségnek kihívás, és ez fajta kiigazítás.
A globalizáció nem verseny, hanem kapcsolat, és csak akkor fog működni, ha egy ésszerű, kiegyenlített fogyasztás elérése lesz a cél. Különben a nem önkéntes globalizáció összeomláshoz fog minket vezetni (kapcsolat egoisták között nem túl jó nekik, és a világnak sem.)
Ma itt nincs globalizáció, mivel még mindig határvonal van közöttünk, az országok között, és nincsenek megfelelő törvények a egységbe kovácsolt társadalom fenntartására. A globalizáció csak együtt valósítható meg, a kölcsönös garanciában. Különben ez valamiféle kapcsolat a halom tőkés cápa között.
Az üzleti összefonódások, gazdasági kölcsönkapcsolatok, melyek kívül esnek a politikai határokon, a nemzetközi túrizmuson, és nemzetközi kapcsolatokon, a rengeteg internet felhasználón, és a különböző, nemzetközi szervezeteken, mindezek nem vezethetnek félre minket.
A globalizáció egy semleges folyamata a fejlődésünknek, a természet által determinált módon. Ez egy elkerülhetetlen folyamata a kölcsönösségnek (kölcsönös garancia), amely egyetlen analóg rendszerbe foglalja az egész emberiséget és a természetet. EZ kötelez minket arra, hogy azonnal alapozzuk meg az integrált oktatás egy új formáját, annak érdekében, hogy felkészítse az egész emberiséget az új világra, amely egyre jobban közelít.
