Ugrás a jövőbe
Baál HaSzulám, “A Szabadság” című cikkében írja: “Hasonló ez ahhoz, mikor egy beteg ember nem akarja elfogadni az orvos javaslatait, mielőtt önmaga által nem értené, hogy az a tanács hogyan gyógyítaná őt, és ennélfogva orvoslást kezd tanulni. Meghalhat a betegségében mielőtt a gyógyászatot megtanulná.”
Tegyük fel a világ végén élek valami kunyhóban egy távoli faluban, és van egy pár másik hozzám hasonló család is ott. Azzal töltjük az időt, hogy vadászunk, és gyümölcsöt gyűjtögetünk és nem ismerünk semmit, csak az ilyenfajta életet.
De hirtelen civilizált emberek valami fejlettebb országból eljönnek hozzánk mindenféle eszközzel. Számomra olyanok ők, mint a varázslók akik az égből jöttek le.
A kérdés az: át kell-e mennem a teljes folyamaton, amit ők megtettek, vagy elérhetem-e a bölcsességet, az értelmet, és az érzést tőlük a technológiailag fejlett termékeik felé, és ezzel századokat előre ugorhatok-e a fejlődésem során? Lehetséges ez?
Persze, megtanulhatom, hogyan használjam fel az eszközeiket. Nem kell ehhez túl sok ész. De a belső fejlődésről beszélünk, ami érzelmi és tudati is: Képes vagyok áthidalni a rést közöttünk és századokat előreugorni amin az ő országuk és az ő embereik keresztülmentek?
Hát, ez a közöttünk lévő kapcsolat segítségével lehetséges. Nem a nyilvánvaló külső kapcsolattal, hanem az igazi, belső kapcsolattal. Így tényleg átadhatjuk a másiknak az elménket és az érzésünket. Nincsen szükség arra hogy mindenki minden szinten átmenjen amin mások átmentek. Nem a semmiből kezdünk, hanem a társadalomtól függünk amitől megkaphatunk dolgokat.
Ez a mi megváltásunk. Így rövidítjük le az utat, és gyorsítjuk mag a fejlődést. Ahelyett, hogy a bajokból tanulnánk, más emberektől tanulunk és megkapjuk a bölcsességet. Bár a mi világunkban nem mindig a pozitív dolgokat adjuk át egymásnak. Azok az emberek, akik a természethez jobban kötődnek, valójában fejlettebbek: finomabbak, érzékenyebbek, és közelebb állnak a spiritualitáshoz, mint a „civilizált” világ.
De a legfőbb dolog ugyanaz: Az értelmet és az érzést azoktól kapjuk meg, akikhez csatlakozunk. Ez még a fizikai szintjén is igaz a mi világunknak. Ezért minden ugrás a kommunikációnkban, a kapcsolatban közöttünk szintén a belső kölcsönös együttműködésünkön is tükröződik. Ennek eredményeképpen az emberiség sokkal gyorsabban fejlődik; ez leginkább a 20. században tárult fel, a hatalmas növekedésével, a relatíve „lassú” évek korszakai után. Mindez a kölcsönös kapcsolódás huzalainak köszönhető amiket az emberek között szőttek, amin keresztül az érzés és az értelem át van adva.
Ennek megfelelően, a helyes csoporttal való kapcsolatunk által mi is el tudjuk érni az elméjét és érzését az olyan barátoknak, akik teljesítették mindazt, amin magunktól nem mentünk keresztül. Valójában nincs különbség aközött, hogy ki „kicsiny” és ki „nagy” közöttünk. Tőlük azt kapom meg, amit soha sem értem volna el egyedül. Csak egy pont vagyok az általános rendszer erőterében, és az egész integrált rendszert tőlük kapom meg. Ha nem kapcsolódom hozzájuk, akkor sehol sem tudom érezni ezt az új dimenziót.
Tehát, ha a mi világunkban kapcsolódom másokhoz, az valamilyen mértékig hasznos számomra, a spiritualitásban mindez kritikusan fontos: Csak ennek köszönhetően érem el a spirituális edényt.
CST
