A száraz fa magja érett gyümölcsé válik
Az ember különböző szakaszokon megy keresztül a spirituális fejlődése során. Kezdetben, mint “kövületként” foglalja bele magát a csoportba és az így befolyásolja őt. Egyelőre nem képes mozogni, mintha mozdulatlan lenne, és nem érti igazából, hogy hol van.
Akár évek is eltelhetnek, amíg elkezdi megkülönböztetni munkáját a csoporton belül, és megérti azt, hogy szükséges hogy aktív legyen, hogy megvizsgálja minden pillanatban, hogy hova is halad. Attól a pillanattól kezdve már nem kövületi, hanem a “növényi” szintre vált. Ez már maga halad előre, az által a gondoskodás nélkül, amit maga be tud fektetni ebbe többiekkel együtt, mint tanár, aki az úton van.
Ő már megpróbálja magát a környezet hatása alá helyezni, mert világossá kezd válni, hogy a csoport nem valamilyen emberek gyülekezete, hanem létezik benne egy különleges belső erő, amely kéri a fejlődését. Így válik az egyre “növényi”, amely a földből, úgy ő a csoportból elkezdi kihúzni az erőket a saját fejlődése érdekében, azért hogy belefoglaltassa magát még jobban. Ő megérti, hogy a gyümölcs megérik a fán, és ő csak azzal a feltétellel növekedik, hogy az ember belefoglaltatja magát a csoportban.
Másrészt mikor növekszik ő megakar jutalmazódni a gyümölcsökből, mert ezek a gyümölcsök a kapcsolat, a szeretet, a kölcsönös adakozás és a közös adakozás ereje, amelyben felfedeződik a Teremtő.
Később megjelenik az “állati” szint, amikor már elkezd tapadnia Teremtőhöz a cselekedetei által. A fejlődésének az alapzata a fa, a “fának” a kezelése.
Kezdetben ez már elég, hogy kifejlesszük az életet a korporalitásban és a spiritualitásban. Mi megadjuk a testnek ami szükséges, és a többi energia átmegy a spiritualitáshoz.
