Shamati 7- rövid idézetek
“A szokás a második természetté válik”
– A teljes valóság, az csakis a személyen belül jelenik meg, a személy saját érzésének megfeleőlen
– Az által, hogy hozzászokunk valamihez, a személy eléri annak a valós érzékelését
– Minden a személy szempontjából van lemérve, hogyan érzékeli azt
– A Felső Fény az adakozás ereje, kitölti az egész valóságot, egyenlő módon
– Az összes változások, csakis az egyén szempontjából mérhetőek
– Ha a személy szenvedést érez, akkor ő gonosznak van nevezve, mivel a Teremtő csak jóságot adakozik a világ számára
– Ha a személy jóságot érez a világban, akkor ezzel igazolja a Teremtőt, az adakozót, a jóságost és igaznak van nevezve
– Mi benne vagyunk az adakozás erejében, az abszolut, az állandó, és az összes változások bennünk vannak, és ezek a változások a kérésünkben történnek meg
– Ez a szokás, hogy hozzászokunk, hogy érezzük az adakozó erőt, az csak a csoporton belül érhető el
– Amikor a személy a többiek között van, akkor a többiek segitik őt abban, hogy lenulláza magát és ezáltal közelebb kerül az adakozás erejéhez, és képes jobban hozzászokni.
(Nem kell semmire emlékeznünk csak menjük keresztül ezeken a mondatokon, izleljük őket. Amekkora mértékben képesek vagyunk integrálodni egymás között, az egész világcsoporttal, az egész valósággal, az egész emberiséggel, akkor mi lenullázzuk magunkat, egyre közelebb kerülünk a Fényhez és elkezdjuk ezt érzékelni. Egy ilyen módon mi elkezdünk hozzászokni a Fényhez, egészen addig amig az egy állandó módon nem ragyog ránk).
(BS)
