A hit, éjjel ragyog a sötétben
Ha a Teremtő feltárul legalábbis egy kissé a személy közelebb kerül a forma azonossága által, akkor az emelkedés idején a személy nem engedheti meg magának, hogy élvezze a kellemes érzést. Éppen ellenkezőleg, ez a munkahelye, és az emelkedés ideje alatt, amikor pozitiv állapotban van, azt az energiát fel kell használnia, a legnagyobb erőfeszítést adjon, hogy tartsa be még hatékonyabb a tanulást, a csoport, a könyvek, és a terjesztést.
Meg kell próbálnia ebben az időben, hogy maximális hasznot hajtson,amit képes ebből kizsákmányolni, és meg kell értenie, hogy senki sem garantálja, hogy ez az állapot nem fejeződik be akar egy pillanattal később. Hozzá kell kötnie magát a felemelkedés állapotához minden eszközzel, ha maga a kellemes helyzet változni fog, még ha teljesen átfordult, sötét és kellemetlen helyzetté – köd, zavarodottság, a tehetetlenség, erő hiánya – akkor ő ebben a helyzetben kétségbeesve, az összeolvadásban akar maradni a Teremtővel.
És ez az áldozat nem tartja a kellemes állapotban, hanem inkább mivel most rossz neki a megszerzési vágyban, ő hűséges akar maradni, a királyhoz tapadva. Így, az emelkedések és a zuhanások nem befolyásolják, hogyha ő érez vagy nem érez beteljesülést a megszerzés edényében. Ezzel szemben, ha nincs beteljesülés, akkor biztos lehet benne, hogy nem dolgozik a maga javára, hanem az adakozásban.
És ehhez szüksége van a “szövetségre”. Ha sóvárog az adakozásra akkor, felfedezi a képességet belépni a “szövetségbe” a királyal, ahol aTeremtő fenntartja ezt a “szövetséget “.Tehát, biztos lehet benne, hogy ha elér egy lezuhanás helyzetet, és teljesen üresnek érzi magát, és nem tudja tartani magát az adakozás állapotaban, de hála az előző munkáján keresztül meg lesz a képessége az összeolvadásban maradni.
Minden munka “éjjel” történik, ott található az adakozás és a hit. Ahogy irva van: “mondd reggel az áldásokat és éjjel a hitet”, mert pontosan “éjjel” fedeződik fel az adakozás és a hit.
(Báál HáSzulám, Shámati 76 – ik cikkéből)
(BS)
