Dr. Michael Laitman

Játék a gumikötélel

Játék a gumikötélel

Én azt gondolom, hogy már egy új szakaszba tudunk lépni, egy új érzésbe. Az érzés az, hogy én a csoportba vagyok, az Egységbe, a barátok tömegében.  Érzem, hogy eltávolodok vagy leesek onnét, akkor ez a gonosz hajlam.

Így a Teremtő játszik velem: Ő mintha egy gumikötéllel húzna el engem a csoporttól, azért, hogy térjek vissza Hozzá és kiáltsak Neki: “Mit csinálsz?”. Minden alkalommal, ez az eltávolódás, az egységtől erősebben érződik bennem, és én kiáltok Neki: “Ne csináld ezt! Téríts vissza”. Ezek a helyzetek furcsának tűnnek, megkötik a személyt a Teremtőhöz.

Pontosan, az ellenkező cselekedet teszi lehetővé, hogy a személy lássa, hogyan játszik vele a gonosz hajlam. Mivel a Teremtő kezdetben azt mondja Mózesnek: “Gyere a Fáraóhoz”. Most úgy érzem, hogy én a csoport közepén vagyok és Ő “visszafelé húzza a gumikötelet”, elhúz engem onnan. Ő megadja nekem a megfelelő érzést, én rögtön reagálok és visszafelé húz. Ő ismét elhúz engem és én ismét reagálok. Itt a kérdés az, hogy mennyire vagyok érzékeny és mennyire ellenkezem minden konkrét esetben amikor ez történik?

Mi elkezdünk játszani és a gonosz hajlam mint egy “segítség ellenében”. Én megtanulom az ő cselekedetét oly módon, hogy ő feltárja nekem a rosszat, és kihúz engem a baráti körből. Végül, a Teremtő feltárja nekem a kerületet a központ körül, az egész “Malchut”- ot különböző szögben és értésben.  Én újra meg újra játszom Vele, másképp viselkedem és másképp ellenkezem. De ami a legfontosabb, hogy felismerjem mindazt ami a játékban történik. A gonosz hajlam az az erő, melynek meg kell szerezni az alapját, amely fölött felfedezzük a Teremtőt. Hol tudnánk még feltárni Őt?

Tehát, minden egyes alkalommal, amikor kihúz engem a csoport központjából, ahol összekapcsolódtam, ez a kijárat adja meg nekem az új “teret” a munkába, ahol én és a Teremtő megtudjuk érteni és érezni egymást, mint játéktársak. Ebben a játékban mi egyszer riválisok, ellenségek és barátok vagyunk. Az állapotok, viszonyok és a kapcsolatok állandóan változnak. Mi játszunk és ez nem csak egy játék, hanem ez az élet játéka.

Kérdés:

Ahhoz, hogy kezeljük a játékot, a személynek szükséges valami jutalom …

Válasz:

Először is, használja az irigységet. Ha abbahagyja a játékot, akkor lemarad a többiektől. Ez az ösztönzés nagyon világos és egyszerű. Nem véletlenül mondják, hogy az irigység, bujaság és tisztelet húzza ki a személyt ebből a világból. Nekem hasonlítanom kell a barátokhoz. Ők előre visznek, ők már az “adakozásban” vannak és én még nem. Ezek az egyszerű impulzusok vannak mindegyikünkben.

2o12 október 26, Rábásh irásai

BS

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,137 seconds.