A köztünk lévő kapcsolat története
Kérdés
Hogy hangolhatjuk rá magunkat az egyetlen erőre, egyetlen Fényre, és hogy kerülhetjük el, hogy letérjünk az útról?
Válasz
Ez csak a kölcsönös összetapadás által lesz lehetséges a barátok között, akik mindenhez a közöttük lévő kapcsolat alapján viszonyulnak. A teljes Tóra nem más, mint ennek a kapcsolatnak a története, semmi más.
Fokozatosan megismerjük a megszerzési vágyat, amely első pillanatban jónak tűnik, ezt nevezzük úgy, hogy “a jóllakottság hét éve” Egyiptomban. Majd felfedezzük, hogy a vágyunk rossz. Ezt bizonyítja Pithom és Ramszesz városa. Az egó pozíciója nem változik, és ha valaki ezzel a pozícióval azonosul, akkor egy kényelmes életet él. Ha valaki azonban Izraellel azonosul, akkor ez rossz, mivel az a pont, ami nem hagyja az embert lazsálni, megmutatkozik, és arra ösztönzi az embert, hogy leváljon az előző hozzáállásáról. Így az ember nem változtatja meg a valóságot, hanem csak felosztja, és meghosszabbítja azt, vagy az egójának, vagy a Fénynek megfelelően.
Először el kell határozni, hogy a vágyakat és a gondolatokat leválasztja az ember a negatív minőségeiről. Ezt a megközelítést nevezzük úgy, hogy leválasztjuk azokat a háziúr véleményéről. Akkor a gonosz valami olyanná válik az ember számára, ami elválasztja a Teremtőtől, azaz a Tóra véleményétől. Ez a kétféle vélemény ellentétes egymással, és a Tóra elmondja nekünk, hogyan mozdulhat el valaki az egyik világból egy másikba. Ha az ember felismeri, hogy minden a megszerzési vágyain belül létezik, ezt az állapotot nevezzük úgy, hogy “ez a világ,” amely a jelenlegi szintet reprezentálja. Az ember ettől a ponttól lép el a “következő világ” felé, ami a következő állapot, amely a Teremtőben feltárul.
Az Egyiptomi kivonulás története, egy általános mese, amelyet időről időre ismétlünk, minden alkalommal más és más minőségeket átélve az érzékelésünkben, amelyek mélyebb rétegeket tárnak fel, és élesebb részleteket bontanak ki, és pontosabb képet adnak a képességekről. A történetben elhagyjuk Egyiptomot, azonban még nagyon messze vagyunk a megérkezési ponttól. Egyiptom visszavezet minket a sivatagban való bolyongáshoz. Más szavakkal, visszavezet minket egy magasabb szintre, annál, ahol az ember ebben a nagy mozifilmben, az életében él, és ezért ezt a filmet állandóan egy nagyobb felbontással láthatja. Ez egy hozzáadás a különböző háborúkhoz és problémákhoz. Minden visszatér és újra felfedeződik a mi tisztázó képességünk elé.
Minden mindig egy háromszögben forog: “Én, a csoport, a Teremtő. Letisztázzuk az egység pontját, az összetapadást a csoport és köztem. Én vagyok az edény, a Teremtő a kitöltés. Majd megvizsgáljuk, mi zavar minket, és mi segít minket. Folyamatosan letisztázzuk ezt, azaz a szükséges minőségeket, minden pillanatban, annak érdekében, hogy korrigáljuk azokat és hozzájuk kapcsolódjunk. Ezáltal felemelkedünk a spirituális létrán. Tehát ha valaki a leghatékonyabb utat keresi, akkor egyetlen helyre kell összpontosítania.
A Napi Kabbala Lecke első részéből, 2012/10/26. “Rabash írásaiból”
KN
