Ki előtt érzek szégyent?
Báál HáSzulám, a “Száműzés és Megváltás” cikkében:” Az ideális alapja a nem vallásos társadalomnak az összehasonlítás – az ember értéke, és az ő tettei dicséretének az értéke, azért, hogy dicséretet kapjon más teremtmények előtt. De egy vallásos társadalomnak az ideális alapja, az, hogy dicséretet kapjon a Teremtő előtt, és azért akinek vallásos az ideálja (Báál HáSzulám a “vallás” szó alatt a Kabbalát érti) felemelheti magát az emberiség fölé”.
Mindig látnunk kell az előttünk lévő küldetést: Ki előtt akarunk tetszeni? És ellenkezőleg, ki előtt félek leszégyenítve lenni ? A közönség, a körülöttem levő világtól, a közeliektől, vagy a távoliaktól? Vagy számítást teszek a Teremtővel, akkor is ha ez a számítás ellentétes a Teremtő szándékával, és ellentétben van azzal, ami történik velem ennek a világnak a szintjén. Legtöbbször így van minden elintézve nekünk, egy dolog a másik helyén.
Például, megszégyenítenek ebben a világban, és azon keresztül közelebb vagyok a Teremtőhöz, vagy inkább megtagadom a Teremtő megközelítését, csak hogy ne érezzek szégyent ebben a világban. Abban a pontban az ember ellenőrzi magát – mennyire képes szenvedni.
Ez egy nagyon fájdalmas pont, egy fontos pillanat. A szégyen a természetünk forrása. Nem elég, hogy csak visszafogjuk magunkat, vagy igazoljuk magunkat a saját kizárólagosságunkkal, mert szándéktalanul örököltük. Nem.
Amikor a szégyen felfedeződik nekem, bele kell egyeznem, és így az engedményem által, meghívok egy gramm adakozást a Teremtőhöz, amiről Ő nem is tud.
2o12 December o3, Reggeli leckéből, “Száműzetés és Megváltás”
DH
